Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1906

8 • elefántcsontból faragtak reliefeket, berakott műveket és szobrocskákat. A görögöknél a Kr. e. 6. és 5. században nagyon dívott az arany-elefántcsont (chryselephantin) szobrászat, főleg a szentélyek díszes és nagyméretű istenképeinél. (Dr. Láng N. 239.) Technikája elég bonyolódott. Először elkészítették a szobornak agyagminta után összeállított favázát, amelyre rászegezték a meleg hatása alatt idomított elefántcsont lemezeket. Az arany lemezeket pedig kalapácsolással idomították. A mezítelenül hagyott testrészeket elefántcsontból, a ruházatot pedig arany lemezekből készítették. A száraz és nedves környezet ellen a szobrot locsolással, illetve olajozással védték. A márványból vagy fából és aranylemezekből alkotott szobrokat akrolitheknek nevezték. Egyébként elefántcsont-faragványokat a Kr. u. 14. sz. állított elő nagy számban és előkelő finomsággal. Készítések helye többnyire Troyes. Legújabban a belga király felszólítására De Vigne, Vincott, Dillens és Sámuel alkottak érdekes és becses elefántcsont-szobrokat és megmutatták, hogy a márvány, elefántcsont, fa, bronz és drágakő együtt alkalmazva a szobron, milyen bájos hatást hoznak létre. A szobrászattal rokon s hasonló régi művészet a yésés (glyptika), mely a kemény kőbe, drága és más féldrága kövekbe plasztikus alakokat vés. A kiemelkedő relief-szerű véseteket cameo, a kőbe mélyedő vésést intag/io néven ismerjük. Az antik népek mind a kettőben mesterek voltak, amit pl. a nápolyi muzeum glyptika gyűjteménye mutat. Remek cameo gyűjtemény van a firenzei Uffizi-ben és a szentpétervári muzeumban. A 16. századtól fogva pompás véseteket készítettek a hegyi kristály edényekre is. Technikájokhoz szükséges a gyémántpor, amelyet sebesen forgatott lágyvaspálcika végére illesztenek. A szobrászatban az eddig felsorolt anyagokkal versenyez, ha felül nem haladja, az érc, illetőleg a bronz (ón- és rézötvény) használata. A műtörténet arra tanít, hogy a régi görögök, mint a tökéletes művészet apostolai, a bronzöntést is nemcsak ismerték, de eljárásmódjuk sokkal egyszerűbb és összehasonlíthatatlanul olcsóbb is volt, mint a mienk. Korinthosnak, Aeginának s Delosnak voltak bronzöntő műhelyei. A bronzöntés technikáját Kelet, különösen Egyiptom és Phoenikia népei ismerték legelőbb s a görögök is ezektől tanulták; csakhogy ezek még tökéletesítették is. így a bronzot összekeverték ezüsttel, ólommal vagy horgannyal, miáltal a bronznak különböző színárnyalatait nyerték (elektron). Leghíresebb ércöntőjük volt Lysippos, aki Plinius szerint 1500 bronzszobrot készített; mai napig is ki tudjuk mutatni 100 szobrának a nevét. Sajnos, technikájukról pontos irott adat nem maradt ránk. A renaissance kor első ércöntő művészei Andrea Pisano és Lorenzo Ghiberti voltak. A firenzei keresztelő kápolna (battisterio) domborművekkel díszített bronzkapúi ezeknek alkotásai. A görögök után életnagyságú bronzszobrokat Donatello és Verocchio készítettek először. Az úgynevezett colossalis, monstruosus szobrokat is bronzból öntik; ismeretes a rhodosi kolossus, a müncheni Bavaria, a niederwaldi Germania stb. Érdekes, hogy Nagy Péter szobrának öntéséhez 24000 kilogramm fémet használtak fel körülbelül 1 millió korona értékben. A bronzszob-