Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1906

9 roknak is modelljeit készítik el legelőbb. A középkori szobroknál ezt a modellt fából faragták ki. Állítólag L. Da Vinci alkalmazott először gipszmodellt. A renaissance mestereinek eljárása körülbelül a következő volt: A modell egyes részeit külön-külön bevonták vékony viaszréteggel s mindjárt leöntötték gipsz és kecsketej keverékkel, mignem az egyes részekből az egész szobormű modellje fölépült. Ekkor a gipszréteget levették s előállt a szobor reproduktiója. Ennek a felülete olyan vastag viaszrétegből állt, amilyen vastagnak akarták látni az öntés után a szobor bronzlapját. A művész most még egyszer átdolgozta a viaszszobrot és újra körülöntötte 4—6 cm. vastagságban gipsz és kecsketej keverékkel. Ez alkotta a modell külső burkát. Most az egész alakot kemenceszerű alkotmánnyá változtatták s addig hevítették, míg a viasz ki nem olvadt. Ennek a helyébe öntötték aztán a folyó ércet. Természetesen a betóduló érc a levegőt annyira összesürítette, hogy ez a modellt akárhányszor szétrobbantotta. Ennek elkerülésére az úgynevezett events-t alkalmazták, mely a levegőt elvezette. Ezt a technikát franciásan s találóan en cire perdue-nek nevezik, azaz öntés elveszett formában ; mert az eltűnő viasz helyére tolult az érc. (Alw. Schultz.) Az újabb ércöntés lényegében ugyanez elvek alapján jár el, csak a fejlődő technikával az előllítás eszközei is tökéletesedtek. A művészi remekek öntéséhez általában a bronzot használják. Ha az ötvény már kellőleg lehűlt, csak akkor láthatjuk, hogy sikerült-e az öntés. A kisebb hiányokat könnyen kipótolják, a fölösleges részeket lereszelik. Különben az egész szobrot szétdarabolják s azután cise/lá/ással vésővel mintegy simára gyalulva, kapcsokkal, srófokkal a tagokat újra összeerősítik és az érintkezésnél előforduló hiányokat ügyes kalapácsolással eltüntetik. Az öntőből kikerült szobor csillogragyog; alig képes az ember ránézni; bizonyos nyugtalanító hatása van. Később a levegő és párák hatása alatt eltűnik ez a bántó csillogás s a szobormű barnás vagy zöldes réteggel, patinával, vagy nemes rozsdával (aerugo nobilis) vonódik be. A nagyvárosok kőszénfüstje és poros levegője nem patinával, hanem piszokréteggel vonja be a szobrokat. „Az antik szobrokon is alkalmazták a cisellálást; s az irók és a megmaradt emlékek azt is bizonyítják, hogy a bronzműveket fénylő azúrkék, vagy zöldes patinával szokták bevonni." A patinát mai korunk is remekül tudja utánozni. Firenze és Róma hamis régiség árusítói oly pompás zöld datinát gyártanak, amely még a jártas embert is könnyen megtévesztheti. „Ha a plasztika úgy állítja elő a szoborművet, hogy annak, mint valami festménynek csak az egyik oldaiát látjuk' s a háttér is, melyben az egyes alakok elhelyezvék, kisebb-, nagyobb sík lapot alkot, — származik a dombormű (relief)"Magasdombormű (haut-relief) akkor keletkezik, ha az alakok féltestük vastagságánál jobban kiemelkednek az alapból, míg ellenben, ha ennél alacsonyabbak, bas~ reiief a nevük. A görög relief szerkesztésében az isokephaiia törvényét alkalmazták, amely megkövetelte, hogy az összes ábrázolt személyek fejei a relief felső széléhez közel egy színvonalban legyenek. A középkori relief-szobrász a hátteret