Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1906

7 A modell készítésénél az agyagot folyton nedvesen tartják s e célból vizes kendővel, vagy gyakori locsolással védik a kiszáradás ellen. Az emberi alakot először mezítelennek mintázzák, hogy az anatómia törvényeit jobban betarthassák. Csak ha a kisebb ruhátlan modell megfelel a művész szándékának, készíti el az eredeti nagyságnak megfelelő ruhás modellt. Ezt a modellt gipszbe is szokták önteni; mert ez tartósabb és jobb hatású is. Modell nélkül való munkát csak a Michel Angelo-féle lángelmék kockáztathattak meg. Még ez is sokszor megjárta. A hatalmas márványtömbnek vésővel és kalapáccsal neki esve, csak később látta, hogy a kezdett törzsnek már nem jutnak végtagjai. Innen van Michael Angelonak annyi befejezetlen (torzó) szoborműve! Az agyag vagy gipsz modellnek kivitele márványban vagy más anyagban az utolsó feladata a szobrásznak. Ezt mai szobrászaink már ritkán végzik puszta kézzel, hanem matematikai számítással, mechanikai uton körzővel és más gépezet segélyével úgy, hogy tulajdonképen a modell elkészítésével a művész hivatása véget ér és kezdődik az ügyes mesteremberé. Thorwaldsenről, a hires dán szobrászról irják, hogy ő csak a végső simítást végezte a márványon, a munka testi erőt kivánó részét ügyes kőfaragókra bizta. Érdekes jelenség a szobor-technika terén a modern belga szobrászok fejlődése. Ezek ugyanis, akár a renaissance szobrászok, többnyíre teljesen tisztába jöttek a szobrászat mindenféle technikájával s csak ezután mentek művészeti akadémiákra vagy külföldi tanulmányutakra. Lambeaux, Lagae és Dillens pályájuk kezdetén fametszők és kőfaragók voltak; Pierre Braecke a gipszöntést, a kő- és fametszést tanulta meg előbb; Ch. van der Stappen, Guillaume, Charlien mint kőfaragó inasok és díszítők keresték meg eleinte kenyerüket. Ha az agyagmodellt kiégetik, terrakotta szoborművek származnak. Agyagból azonban csak kisebb szobrocskákat szoktak előállítani. Ennek technikáját a görögök egy kedves mondához kapcsolják. Butades leánya távozó jegyese árnyékának körvonalait (silhouette) szénnel falra rajzolta; atyja kitöltötte a körvonalakat (contur) agyaggal, azután az így keletkezett domborművet (relief) tűzben kiégette.

1) A görögök nagyon kedvelték ezeket a szobrocskákat s az ásatások mai napig is sokat hoznak napfényre a templomok, lakások és sírok romjai alól. Különösen a tanagrai és myrinai leletek híresek. A középkorban s később a 15. század elején már Itáliában is rendes műipari foglalkozást nyújtott a terrakotta, csakhogy itt már emailt is alkalmaznak rá. Kiválik e művészek közül Luca della Robbia. A gránit és basalt szobrok technikáját az egyiptomiak emelték nagy tökélyre. Ez annál csudálatra méltóbb ; mert mind a két anyag keménységénél fogva ellenáll a könnyű megmunkálásnak. A 16. századtól fogva alabastrom szobrokat is faragtak; de ezek meg csekély keménységük folytán könnyen törnek és kopnak. „Ősrégi időktől fogva alkalmazták a plasztikában a csontot. Különösen az ') Dr. Adolf Fah : Grundriss der Gesch. d. bild. Kunst. Freiburg. 108. 1,