Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

10 állásánál fogva, sok nehézséggel fog találkozni; érezte, hogy sok lesz a munka, sok lesz a megjavítani, sok a pótolni való. E mellett aggodalom szállta meg lelkét, hogy mint középiskolai tanár, mely állás egymagában elégséges, hogy egy ember minden erejét és idejét igénybe vegye, miként felelhet meg az iskolaszéki elnöki teendőknek is? A város vezetősége és a tanítók a választásnak örültek, a felekezetek azt megnyugvással fogadták; a helybeli lapok egyszerűen constatálták és várakozó állást foglaltak el. Megválasztatása után való napon szept. 9-én hogy lássa a helyszínt, melyen működnie kell, kocsin bejárta a város összes iskoláit; nagyon szomorú kép tárult eléje. Mint saját feljegyzéseiből olvassuk: »Csak a belvárosban találtam oktatást, a külvárosban sehol, de még csak a tanítók sem voltak helyükön, nagy részök még vakációzott, a tankötelesek sem voltak összeírva, a tantermekben tollat fosztottak, vagy babot csépeltek, néhutt éléskamrának rendezték be azokat, szóval semmi előkészület az oktatáshoz; az iskola udvara, kertje teljes piszokban, rendetlenségben, senki sem törődött velők; irattár, anyakönyv sehol, még a belvárosban sem; igazgató nem volt, mert az igazgató (Janny József) nyugdíjazását a közgyűlés már kimondotta s ő azt hitte, hogy neki az új igazgató megválasztásáig nem kell helyén maradnia, teljes fejetlenség; a római katholikus hitoktatás teljes rendezetlenségben volt kellő számú hitoktatók hiánya miatt; a tantermek felszerelése hiányos, majdnem semmi; a tanítói székek, a gyermekek padjai primitívek, szóval kétségbeejtő eredmény®. A polgári leányiskola is siralmas helyzetben volt; ideiglenes volt még, magán is hordta annak minden bélyegét; két házban tengődött: Lőrincz Károly házában és a belvárosi leányiskolában, csak két ideiglenes tanítója volt Nemessányi Adél és Alföldi Lipót, a hiányt óraadó reáliskolai tanárok pótolták; könyvtárról, természettani és természetrajzi szertárról, taneszközökről szó sem volt. Az iparos inasiskola úgyszólván csak névleg létezett; a belvárosi fiúiskola tanítói tanítottak volna benne, saját tantermeikben; minden tanító annyit tett, amennyit tetszett; az az inas ment iskolába, akinek tetszett, felszerelés semmi. — A tanítótestületben nagymértékű fejetlenség uralkodott, az egymás iránti tisztelet, az előljáró iránti engedelmesség, a fegyelem hiányzott. Nagy feladat volt e zűrzavarban rendet teremteni, és Alaghy Dezső rendet teremtett. Tapintatos eljárásával, ügyességével, szép szóval, hol az nem volt elég, erélyével lassankint mindent jóra fordított. Nagy elővigyázat, nagy tapintat kellett ahhoz, hogy a közönség meg a tanítók az újítások "Witáít föl ne zúduljanak. Uj hitoktatói (3—4) állásokat szervezett. /Iskoláké