Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

4 elvállalja. Az ideál felé törekvő erős akaratú férfiúnak ellenségei szoktak támadni, kik minden követ megmozdítanak, minden fegyvert megragadnak, hogy a nemes törekvés megvalósítása elé akadályokat gördítsenek, hogy a nemes célért küzdő egyént megsebezzék. Az ő életét is megkeserítették eszméinek ellenzői, a gúny, a kicsinylés, a rágalom nemtelen fegyverei az ő keblét is megsebezték; de ma sírjánál ellenfelei is megvallják, hogy ha voltak is hibái — hisz ő is ember volt keblében önzetlen nemes szív dobogott, beismerik, hogy Székesfehérvár iskolaügyének szervezése, fellendülése körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. * Alaghy Dezső született Egerben, Hevesmegyében 1837 nov. 20-án. Atyja neve Alaghy János, anyjáé Ledek Katalin. Atyja német-szűcs köztiszteletben álló polgár, elszegényegett nemesi családból származott. Elemi, közép és felső hittani tanulmányait jeles eredménnyel szülőföldjén Egerben végezte. Tanuló pályáján különféle kitüntetésekben, jutalmakban, ösztöndíjakban részesült. Tanulmányai mellett már a gimnáziumi III. osztálytól kezdve más gyermekek tanításával foglalkozott, nem mintha rászorult volna, hanem egyenes fölkérésre, kedvtelésből, nemes vetélkedésből. Keresményéből már ekkor legnagyobb részt hasznos könyveket vásárolt. Szüleit, mint följegyzéseiből meghatva olvassuk, mély vallásosság jellemezte. Reggel, délben, este az egész család együtt fennhangon imádkozott. Atyja minden nap elment szt. misére az irgalmasok templomába; vasárés ünnepnap a főtemplomba szt. misére és prédikációra, délután vecsernyére. A böjti szent beszédeket, egyes templomok ünnepeit, a szentségimádásokat, körmeneteket soha el nem mulasztotta. így nevelte egész családját. Jelleme egyenes, őszinte, szókimondó volt, nyílt és férfias mindenkivel szemben; munkás és munkabíró; éjjelt nappallá tett; fáradságot, veszélyt nem ismert, ha családja jóléte forgott kérdésben. Erkölcse tiszta volt, mint a napsugár. Családja körében soha egy illetlen szót nem ejtett. Rendet, tisztaságot, jó viseletet, szorgalmat követelt gyermekeitől. Iskolai munkáikban szívesen sietett segítségökre; ha sok volt a lecke, örömest tanult velők s az elemi iskolában soha sem maradt el vizsgálataikról. Iskolába mindig maga iratta be gyermekeit, s nem csak otthon kísérte éber figyelemmel munkálkodásukat, hanem gyakran tudakozódott tanáraiknál. Nagyon örült, ha jót hallott s ilyenkor a biztató szó és jutalom nem maradt el; de szigorú volt, ha a tanárok jelentése nem jól ütött ki. Két