Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

23 1843 január elején a társulat benső fondorlatok miatt felbomlik s Petőfi Szuperékkal vándorútra megy. Rácalmásnál a Dunán átkelve Kecskeméten játszik ismét; de alakító képessége nem fejlődik. Folyton színlapkihordó volt és csak alsóbb rendű szerepeket kapott. Otthon Coriolanuszt szavalta nagy pathosszal, kinek dacos jellemét rokonnak találta a magáéval; a színpadon mégis azt játszotta, ami senkinek sem kellett. Előadó képességét jelentéktelennek tartották kortársai. Szuper ekkor írja róla: »Belőle még nagy költő válhatik, ámbár ő csak színész óhajt lenni.« Petőfi ismerte ugyan fogyatkozásait és gyengéit, de azt hitte, hogy erős akarata és mély szenvedélye majd legyőzi az akadályokat. Némi sikerei is voltak; »Micz bán«-ban igen szépen szavalta Demeter szerepét; a »Korszellem«-ben megnevettette a közönséget; párszor meg is tapsolták. Bízott benne, hogy tanulmány és erős akarat színészi dicsőséget szereznek neki. Ezért vette magára a nélkülözés sőt a nyomor terhét s barangolta be az ország kétharmadát; s a színészetnél nem menedéket, hanem hivatást keresett; nem kenyér volt az, hanem ideális pálya, magasztos cél, melyért tudni kell áldozni és szenvedni. Legnagyobb szerepe Kecskeméten Lear királyban a bolond volt. Ez volt márc. 23-án jutalornjátéka is. Alakítása és játéka pompásan sikerült, de az előadásból csak 10 frt jutott neki. Ha a színészet terén nem is; de a költészet terén annál nagyobb haladást látunk itt írt költeményein. A »Jövendölés«-ben — a költők a jövőbe látnak — megjósolja mai költői nagyságát és halhatatlanságát: Anyám az álmok nem hazudnak: Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő fiadnak Anyám, soká, örökkön él ! Bajzának küldi sok szép költeményét s kéri, hogy szigorú vizsgálat után, ha lesz, mely világot látni érdemes, az Athenaeumba vegye föl. Ha egy sem érdemes? jó; maradjon mind homályban. Inkább semmi, mint rossz. E szigorú önbírálat igen jellemző. Költői híre ismeretlenül kezd terjedni. Színésztársai nem hiszik el, hogy ő írta volna a Petőfi neve alatt megjelent verseket. Kecskemétről Pozsonyba megy, hogy a kihirdetett országgyűlés ideje alatt az ott játszó társulathoz szegődjék, de az igazgató nem vehette fel, mert társulata már is igen nagy volt. Hogy mindennapi kenyerét megkereshesse, az országgyűlési tudósításokat 25 garasért másolgatta; maga írja Bajzának: »A fizetés oly nyomorú, hogy alig elég megszerezni napi kenye-