Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

19 De bármily nagy áldozatokat hozott is Fejér megye, a nemzeti nyelvért lelkesedő hazafias nemessége a színészetért, bármint akarták is azt állandósítani, a nagyközönség pártolás hiánya miatt, vándorbotot kellett kezökbe venniök. Utolsó kísérletet tesz a vármegye, midőn Pozsonyba küldi társulatát az 1825-iki országgyűlés tartamára. Ez is keserű csalódást szült a tagoknál és megyénél egyaránt. A színház állandóan üres volt az egy hónap alatt, mely időre a megye a német szinigazgatótól játszásra engedélyt kapott. Egyes lelkes hazafiak béreltek ugyan helyeket, de a bérleti összegből két hétre 3000 frtot kellett fizetniök a néinet színház igazgatójának, és a másik két hétre 600 frtjok maradt. Ekként a társulat tagjai a legnagyobb nélkülözésekkel és nyomorral küzdöttek s a legjobb erők megváltak a bukófélben levő társulattól. A 25-iki országgyűlésen ugyanis Széchenyi István gróf fölléptével a nyelvművelő tudós társaság — a mai Akadémia eszméje foglalta el a lelkeket, igy az állandó magyar színház kérdése háttérbe szorult. Ekként sem a pesti, sem a kolozsvári, sem a székesfehérvári társulatok nem maradhattak fenn, mert a városok vagyonos német polgársága nem lelkesült értök; a főurak sem pártolták őket; még nem érkezett el Széchenyi kora; az átalakulás s a nemzeti nyelv veszedelmének öntudatos átérzése még hiányzott a szivekből. Bizonyítja ezt, hogy Pest városa 1812-ben egy igazán modern német színházat épített, melynek fénye, pompája magához vonzotta a divat után futó tömeget. Mily lealázó lehetett szegény, de hazafiérzésben gazdag, a nemzeti kulturáért lelkesedő színészeinkre az a szerep, mely Déryné naplója szerint nekik e színház megnyitásakor osztályrészül jutott! A magyar szinház minden egyes tagjának díszmagyarba kellett felöltöznie, a férfiaknak kardosan, a nőknek díszuszályos ruhákban! Ott álltak két oldalt sorban, s midőn a függöny föllebbent a hymnust énekelték. Már előtte való nap fölrendelték a próbaszobába az egész magyar társaságot s ott adta ki rendeletét az intendáns ur, hogy senki se hiányozzék, de mind föl legyen öltözve magyarba. Déryné az egyetlen, ki betegnek tetteti magát s nem megy el a megnyitási ünnepélyre. Sértette nemzeti büszkeségét, hogy a németnek statisztája legyen! Csak a nemzeti nyelv rajongó szeretete adhatott színészeinknek annyi erőt, hogy e sok megalázás, nélkülözés és küzdelem közepette kitartottak. A küzdelem nem csak el nem aljasította, de még lelkesebbekké tudta tenni őket. Midőn kiváló szereplőik sikereket értek el, mennyi csábításnak voltak kitéve a német színészet részéről! Így Dérynét Pesten és Kassán is csalogatják a német színtársulathoz. De ő megmaradt a magyar színészet apostolának. 2*