Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

18 A kolozsvári társulat 30 tagja közül 12 őt kiválasztott 1806-ban, díszletekkel, ruha-és könyvtárral ellátva útnak indította őket Magyarországba, hogy részvétet ébresszenek a magyar művészet iránt. Debrecenbe, majd Szegedre küldi, a hol a városi tanács ingyen szállást és tüzelőfát rendel számukra. E nagy magyar város először látott magyar színészt, szorgalmasan járta a színházat s egész vendégszeretetével elárasztotta Wesselényi színjátszóit, amint akkor Magyarországon őket nevezni szokták. Innen Pestre távoztak, a hol a német színházak bérlője, ugylátszik, a közvélemény nyomása alatt engedékenyebb volt, mint 15 év előtt Kelemen társulatával szemben. Wesselényi 1808-ban halála előtt Pestvármegye gondjaira biita kedves színészeit, azonban a vármegye sem anyagi, sem szellemi támogatása nem volt elegendő. Ekkor Wesselényi példáját nem egy főúr, hanem egy közbirtokos, pestmegyei nemes ember utánozta, Vida László, aki erszényét és buzgóságát felajánlva, az igazgatást elvállalta. De az ő áldozatkészsége sem volt képes a magyar színészetet megmenteni; mert 1815-ben Pest vármegye Benke és Murányi vezértagok igazgatása mellett Miskolcra küldötte és Borsod megye pártfogásába ajánlotta, miután Pesten a német színházak mellett nem tarthatták fenn magukat. Illő megemlékeznünk, habár röviden, arról a szerepkörről, melyet a székesfehérvári színészet betöltött. Itt is német színészet járta a 18-ik század végén; gyakran megfordult Székesfehérvárott a budai német színi társaság, néha elvetődött a pécsi vagy zágrábi, kivált télen vagy vásárok alkalmával; '>mindig akadt hajdani dicső magyar királyaink székhelyén német társaság« írja egykorú tudósítónk. 1818-ban történt, hogy Borsod megye átiratára Fejér vármegye is felkarolja a nemzeti nyelv pallérozásának és terjesztésének ügyét — ez volt a színészet nemes hivatása — és meghívta a győrmegyei társulatot, melynek később Komlóssy lesz az igazgatója. A város polgársága kevésbbé, de a vármegye nemessége felbuzdulva a nemzeti nyelv ügyeért, rendkívül áldozatot hozott a színészetért és azt 1818-tól 1824-ig a nagyérdemű Kolossváry Pál főszolgabíró főigazgatása alatt fenn is tartotta. Ezen társulat érdeme, hogy az ország legjobb színészerőit egyesítette: Déryné, Kántorné, a Komlóssy-pár, Murányi, Szentpéteri voltak jelesebb tagjai. A székesfehérvári társulat örök dicsőségét és érdemét képezi, hogy nevéhez fűződik Kisfaludy Károlynak, a magyar vígjáték atyjának, mint drámai költőnek hirneve és dicsősége. E társulat kitűnő előadásán föllelkesült közönség tetszésnyilvánítása, midőn a Tatárokat adják Budán, serkenti a költőt drámai tehetségeinek kifejtésére.