Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

17 A magyar dráma és színészet iskolai drámánkból indult fejlődésnek. Nagyrészt a főiskolák játszó ifjaiból alakultak az első magyar társulatok; első drámaíróink tanárok, papok és szerzetesek voltak. De e társulatok egy városban sem verhettek gyökeret, legkevésbbé a fővárosban. A nép nem lelkesült értök, az arisztokracia sem fogta pártjukat s mi legfőbb, nem voltak költők, kik nemzeti szellemet, életet leheljenek a magyar drámába s magukkal ragadják a közönséget. A műsor rosszul fordított, idegen színművekből telt ki, a melyeket a német színpadon jobban élvezhetett mindenki s a mit eredetit adhattak, alig volt több, mint történelmünk dicsőséges mozzanatainak párbeszédes rajza; mert a magyar drámai művészet a nyelv művelését és terjesztését, a hazafiság felélesztését tűzte ki főcélul. A dicső multat akarta felmutatni, szemben a sűlyedő jelennel. Midőn 1790-ben a magyar országgyűlésen is megpendült a magyar színészet eszméje és Kelemen László néhány társával megalakítja az első magyar színtársulatot, ellenszenvvel sőt gúnnyal fogadta a fővárosi hatóság, közönnyel nézte küzdelmét a német színházakba járó aristokratia, lanyhán pártolta a helytartó tanács. Ekkor Kelemen Pest vármegyéhez fordult kérelmével és szomorúan emlékezett meg, hogy nincsen Európában nemzet, melynek számos színházában saját nyelvén ne játszanának színdarabokat. Midőn pedig később a társaság még annyira sem tudott jutni, hogy a fővárosban oly napokon játszthassanak, mikor nincsen német előadás, a legnagyobb keserűséggel ír Pest vármegyéhez: »Midőn holmi országvesztő, kötélen ugrálok . . . nemes hazánkban alkalmas helyet, nézőket és pénzt kapnak, addig a mi társaságunk, mely nemes és közjóban határozott célt; úgymint kedves anyanyelvünknek, az erkölcsöknek és a becsületnek csinosítását tette fel, a pesti és budai theatrumok árendásától fele haszon fejében! és csak az ő üres napjain teendő játszásra is édes hazánkban, anyavárosunkban engedelmet nem nyerhet.« Hat évi küzdelem után 1796-ban feloszlott az első társulat. Sokkal szerencsésebb körülmények között alakult egy színtársulat 1 792-ben Kolozsvárott. Ott a városi hatóság, a kormányszék támogatták, az aristokraiia részvéttel fordult hozzá, sőt az országgyűlés 1795 ben elhatározta biztosítását s bizottságot nevezett ki egy állandó színház építésére, a mely 1821-ben főúri műkedvelők előadásával meg is nyílott. E bizottság elnöke Wesselényi Miklós báró volt. Ő az egyetlen magyar főúr, aki pénzt, időt és buzgóságot áldozott a magyar színészet oltárán. Nemcsak az az érdeme, hogy Erdélyben nem hagyta elhanyatlani a magyar színészetet, hanem az. is, hogy Magyarországon újra feléleszté. 2