Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

7 üző szenvedélye. Hét

1 fogatot küldött az olympiai kocsiversenyekre, biboröltönyével az agorát seprette, hajóinak fedélzetén biborpárnáit nem a fedélzetre, hanem a hevederekre vettette s arany pajzsot hordott. Természetes, a művészek is bőkezű mecenásra akadtak benne. Róla mondják, hogy Agatharkhost, az első díszlet-festőt, ki Aiskhylos színpadát is feldíszítette, mert mentegetődzött előtte, hogy most más felé lévén elfoglalva, nem teljesítheti megbízását, nem festheti ki palotájának falait, busás tiszteletdíj Ígérete mellett bezáratta s így erővel kényszerítette dolgának végzésére. Ugyanily célból Arkhelaos, makedón király meg a hires Zeuxist hivta udvarába, igérve neki 400 minát, 360.000 koronát. Altalán a hellén műveltségű külföldi fejedelmek sokkal többet tettek a görög művészekért, mint a belföldi gazdag magán emberek. Az elsőrangú mesterek meghívást kaptak udvaraikba, elhalmozták őket arannyal, tekintélyes állásokkal és nem ritkán a legbensőbb baráti viszony szövődött köztük. Igaz, hogy a görög művészek,

2 és különösen a költők mindenkor nagyon szerették a vándor életet. Különösen a siciliai Hieron vonzotta őket, ki maga is rendkívül érdeklődött a tudomány és művészet iránt s a költészettel tényleg foglalkozott is. A műremekek szaporodtával létrejött az első műtárlat-féle. Lukianos beszéli, hogy Aetion festő, Nagy Sándor kortársa, lefestvén ennek a királynak a szép Roxaneval való menyegzőjét, a festményt az olympiai nemzeti játékokon kiállította. Proxonidest pedig, egy gazdag hellanodikét, vagyis versenybírót annyira elragadta a festmény szépsége, hogy a festőt, bár külföldi volt, saját leánya kezével jutalmazta. Zeuxis, a festők királya, már sokkal előbb belépti díj mellett mutogatta »Helenát« ábrázoló festményét. Sőt Plinius képtárakról is megemlékezik, mikor azt mondja, hogy Sopolis és Dionysios arcképeivel telvék a képtárak. 1 Plutarchos: »Párhuzamos élet.« 2 Curtius: »Qörögök története,«