Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

8 Görögország elszegényedése korában, a Kr. u. első században már Philostratos a műtárgyak és műalkotásokkal való kereskedésről értesít bennünket. Egy hajó Egyptoinba vitt egész rakomány istenszobrot aranyból és elefántcsontból. Mekkora összeget kaptak a művészek műveikért, ez természetesen a műalkotás értékétől, a művész hírnevétől s kedveltségétől és a művészetek kedvelésének nagyságától függött. Az egyes hírneves művészeknek alkotásaiért fizetett rendkívül nagy összegből korántsem következtethetünk általában a művészettel való foglalkozás nyereséges voltára. Ez ellen szól az a mesés mennyiségű műalkotás, melyekkel Görögország városai s szent helyei tömve voltak. Pausanias, görög turista, Olympia leírásában csak azokat a szoborműveket említi fel, melyek a legszebbek s melyeknek eredetije sok tekintetben kivált versenytársai közül. Mégis több százra megy a leirt szobrok száma. Pausanias leírásai alapján nem tulzunk, ha az egész Görögországban található szobrok számát 20 ezerre teszszük. Hol van még a többi műemlék, az épületek, festmények rengeteg halmaza ? Valóban az egész görög föld egy óriási múzeumhoz hasonlított, melyből először a rómaiak és bizantinusok, mai korban pedig a művelt Európa népei gazdagították és gazdagítják részint rablással, részint pénzért tereiket, palotáikat és muzeumjaikat. Különben is e rendkívüli termékenységet csak olyanformán tudjuk megmagyarázni, mint pl. Rubens több ezerre menő festményeinek létrejöttét. Az elsőrendű művészek megalkották a tervet: az épitész a rajzot, a szobrász szintén a rajzot vagy a mintát s a főbb alakokat, pl. az istenszobrát; ellenőrizték a munkát, megadták a végső simítást, a mechanikus munkát ráhagyva tanítványaik seregére vagy ügyesebb kézműiparosokra. Ezeket aztán természetesen jóval mérsékeltebben is díjazták mint magukat a mestereket. Följegyezték, hogy Athéné Polias templomán egy emberi alak kifaragása körülbelül (a mi pénzünk szerint) 56 koronába, a lovas alaké