Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

5 Kimon hadvezér hivta Athénbe s itt polgárjogot kapott s a nagy ember házában majd mindennap megfordult; de a művészek ilyenfokú megtiszteltetése csak kivételes és ritka eset volt. A görögök általában csudálták és bámulták a nagy művészek szellemének alkotásait, ha rájuk szorultak, busásan meg is fizették őket, de a képzőművészetek művelőit csak kézműveseknek tartották. Az volt a véleményük, hogy a művészeket foglalkozásuk elvonja a részvételtől a demokratikus állam élénken lüktető életében. Ez pedig minden polgárnak hazafiúi kötelessége volt. Élénken tükrözteti elénk a görög felfogást a művészekről és műveikről Plutarkhos, Perikies életrajza elején.

1 »Valamint a szem is azt a színt szereti — mondja szerzőnk — melynek elevensége és kelleme felélénkíti s a látást erősíti; úgy az értelmet is oly látványokra kell irányítani, melyek azt kellemesen érintik s a benne rejlő jóhoz vonzzák. Ilyenek az erényes cselekmények, a melyek a szemlélőkben a versengés és utánzás vágyát költik fel. Míg más tárgyaknál a csudálást nem követi a vágy, hogy bámulatunk tárgyát utánozzuk is. Sőt ellenkezőleg; gyakran, midőn örömünket találjuk a műben, annak mesterét megvetjük; így gyönyörködünk ugyan az illatszerekben és biborszövetekben, de az illatszerészeket és festőket közönségesen alacsony állású embereknek tartjuk. Antisthenes Ismarios fuvolázó művészről azt mondotta, hogy hitvány ember, mert különben nem volna oly kitűnő fuvolás. Makedoniai Fülöp pedig fiának, a ki lakoma alatt kellemesen és ügyesen citerázott, azt mondta: »Netn szégyenlesz ily szépen citerázni? A királynak elégséges, ha arra vesz időt, hogy a citerázókat meghallgatja és a múzsákat nagy tiszteletben részesíti és mások ilyes cselekedetein jelen van.« Egy jóhajlamú ifjú sem kivánt Pheidias lenni, mert Zeus szobrát Olympiában vagy Polykleitos, mert Hera szobrát Argosban megnézte; sem Anakreon vagy Phi! Plutarchos; Párhuzamos életrajzok.« Fordította Kacskovics Z,