Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

4 rendkívüli alkotásai és megnyilatkozásai a benne élő embereknek kedélyvilágát is magokhoz hasonították. A norvég pl. komoly, kevés szavú. Művészete és irodalma Grieg, Ibsen nagyszabású, de nekünk nehezen felfogható, szokatlan, épen azért rendkívüli alkotásait hozta létre. Minő más Görögország. Éghajlata enyhe, partvidéke

1 rojtos, öblökben gazdag. Tengere márvány szigetekkel tele szórt, melyek mint csillagok ékítik az aegei tenger azúr felületét. Ennek kékségével csak égboltjának azúrja vetekszik. »A gráciák e kiváltságos hona, melynek minden jelensége bájt és összhangot lehel, még mai kopár szikláival is elképzelteti velünk a régi Hellast, melynek Euripides szerint éghajlata nyájas és szelid, a tél hidege nem szigorú és Phoibos sugarai sem égetők.« »Ennek sugárözönében kell elképzelni — mondja Taine — az olaj-, narancs-, citromfák s a ciprusok árnyékolta görög partokat és hegyszakadékokat, hogy megtudjuk érteni, miért volt a hajdani görög szellem oly vidám, lelkes, gyermekded, örökké mosolygó; s miért lesz görög kézben a legkomolyabb intézmény is kedvessé, kecsessé, finommá.« A görög ember a nápolyihoz hasonlóan boldogságnak tartotta az életet s fel is használta ennek örömeit, de úgy, hogy szertelenségbe sohasem tévedett. A szépnek és a jónak törvényei voltak uralkodók a mindennapi életben s ennek parancsszava képeztette ki velők a testet harmóniában a lélekkel. A művészet sem külső elmélet volt a görögöknél, hanem benn gyökeredzett a nép érzés- és gondolatvilágában s mint természetes virág hajtott ki e nép műveltségéből. Ily körülmények közt azt hihetnők, hogy a műremekek alkotóinak, a művészeknek természetszerűleg valami nagy becsültetés jutott osztályrészül és tán a legkiválóbb polgárokkal álltak egy rangban.2 De hát nem egészen így van a dolog. Igaz, hogy Pheidias szobrász a nagy Perikies bizalmas barátja volt s a festő Polygnotost 1 Taine: »A görög művészet bölcseletei 2 Göil: »Die Künstler und Dichter des Alterthums* műve után.