Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

15 Nem kevésbbé meglepő irói díjazásokról is olvashatunk. Plutarchos azt állítja, hogy Herodotos, a görögök első történetirója Athénben nyilvánosan felolvasta a görög-perzsa háborúkról szóló művét. Egy Anytos nevű embert annyira fellelkesített a munka hogy 10 talentumot, azaz 50.000 korona jutalmat szavaztatott meg az irónak. Ilyen jutalmazás mellett még a mi Semsey-díjunk is csekélység, csak legfölebb a stockholmi Nobel díj múlja felül. Nem mondhatjuk hát, hogy a görög nép csak olajfa-, zellervagy borostyán koszorúval jutalmazta íróit s költőit. A görög költők nem voltak haszonlesők s legtöbbször életük boldogságának s művészi ambíciójuk betetőző koronájának tartották a koszorúval való kitüntetést. Az olympiai költőversenyekre kell modern képzeletünket irányítanunk, hogy megértsük a dicsőség mily ragyogó sugárai árasztották el a győztest. Hozzá kell képzelnünk a pompás * nemzeti ünnephez annak összes színi járulékait, a fényt, a színgazdagságot, a mozgást, a fényes hallgatóság rokonszenvét, a büszkeség ama szent borzadályát, mely betöltötte a múzsák felkentjének lelkét, mikor azon jeles versenytárs mellett hódolva neki nyújtották a szent olajfáról tört gallyat a hellanodikék. Hozzá kell képzelnünk azt az örömrivalgást, fáklyafényt, körmenetet, zenét, táncokat, mellyel őt szülővárosának polgárai üdvözölték. Mily feledhetetlen kitüntetés lehetett az ifjú 27 éves Sophoklesre, mikor a nála 30 évvel idősebb versenytárs Aiskhylos előtt a thrák hadjáratból épen visszatérő Kimon és 9 vezértársa tragédiájáért neki Ítélte a koszorút és első díjat is. A görög nép nagyon megbecsülte nagy költőit és iróit. Homeros tiszteletére szentélyeket, szobrokat emelt, érmeket veretett. Sophoklesnek szobrot állított a színházban s Antigonéjának óriási sikere folytán hadvezérnek választotta Perikies mellé. Demosthenesnek aranykoszorúja, Pindaros vasszéke Delphiben s a delphibeli szentelt lakomákon való állandó megjelenési joga, az a rajongó