Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

16 tisztelettel vegyes bámulat, mely nemcsak az egész görögség, de a külföldi fejedelmek részéről is osztályrészül jutott, nem azt mutatják-e, hogy a görög nép a szellemi harcosoknak teljes tisztelettel adózott? Ha még azt is halljuk, hogy egy Hieron, Dionysios, Arkhelaos, Nagy Sándor udvarában mily meleg fogadtatásra és otthonra találtak a költők, akkor egyáltalán nem mondhatjuk helyzetüket sem anyagilag, sem társadalmilag utolsónak. Különben is a hellén nép hozzá volt szokva, hogy költőiben tanítóit ismerje fel. A jó költők hatalom voltak az államban, a kik pótolták azt, minek a vallás híját éreztette, kifejezői voltak a közérzületnek, kiknek hivatása egész embert, egész életet kivánt. Mig egyrészt a nép hagyományát ápolták s összhangzásba hozták a haladó korral, addig másrészt mint polgárok, mikor ünnepélyek alkalmával bemutatták szellemök műveit, nem lehettek közönyösek az iránt sem, mi üdvös az államra nézve. Csak természetes hát, hogy kellő tiszteletre és méltánylásra találtak polgártársaik közt.

1 Persze az is megesett a költőkkel, ha nem találták el a közönséggel szemben a kellő hangot, hogy a kitüntetés helyett megbüntették őket. ^Egyszer Phrynikhos tragikus költő, Miletosnak, Jonia fővárosának bevételét adta elő. Az athénieket annyira meghatotta az előadás — beszéli Herodotos — hogy a költőre bánatpénzt róttak; mert törzsrokonaik szenvedéseit szemök elé hozta; vagy mert visszaemlékezteté őket a perzsa háborúban kiállott szerencsétlenségeikre és szenvedéseikre.« Aristophanes közel 40 évig teljes szabadsággal szatirizálta, gúnyolta és tette nevetségessé Athén állami, szellemi, erkölcsi és társadalmi életét. De egy alkalommal, mikor a nagy demagóg, Kleón gúnyolását a végsőig fokozta, az athéni nép mindjárt előadás közben a színpadon megkorbácsoltatta. A szeszélyes athéni nép méltánytalan bánásmódja több jeles 1 Curtius: »A görögök története.«