Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

10 hallgassa. Majd Pheidias is megteszi jelentését a készítendő domborművű övről, mely a panathenaei díszmenetet ábrázolná. íme halvány vonásokban a művészi élet Athénben. De hát hol képződtek az első művészek? Mindenesetre a görög nép lelkében gyökerező művészi ösztönön kivül az istentisztelet, ünnepélyek, palaestra s a külföldi, tán az egyptomi befolyás is érvényesült az első művészek és első műalkotások létrejöttén. Aztán pedig iskolák alakultak. Nem olyanok ugyan, mint manapság a művészeti akadémiák, hanem mint pl. a spanyol- s olaszországi renaissance idejében, mikor a kiváló mesterek köré a tanítványok, mesterinasok egész raja sereglett. Fentebb láttuk, mint járt el Pheidias és a többi vezető művész az Akropolis építésénél. A mesterek vezető szelleme és eszméje volt a megalkotandó mű; az ő rajzai, méretei s felügyelete szerint készültek a remekek. Ő végezte a végső simítást. A tehetségesebb tanulók aztán kiváltak s a mester irányát folytatták. A görögöknél ugyan inkább a művészi tekhnikák szerint különböztek egymástól az iskolák, mint stílus tekintetében.

1 Bár az Akropolis szoborművein a stílus, egyéniség is felismerhető. Mert egész mások a metopák mint a timpanon vagy oldal öv szoborművei. Peloponnesos iskoláiban különösen a bronzöntés technikáját tanulták a művésznövendékek. Az argosí Ageladast az ércöntésben egy Pheidias, Myron s Polykleitos vallotta mesterének. De már a sikyoni Kanakhos a bronz technika mellett a fa- és arany elefántcsont-szobrok készítését is tanította. A templom oromfalainak diszítésmódjára az aeginai iskola márványtechnikája nyújtott példát. Az athéni Kalamis művész volt akármely anyagban; s márvány-, ezüst-, arany- és elefántcsont-szobrokat csak oly művészettel faragott, mint a mily kitűnő volt az ércöntésben. Hasonlókép vagyunk a festőiskolákkal is. Plinius feljegyzi, 1 Menge: »Antike Kunst«; Lübke Semrau; »Die Kunst des Alterthums,«