Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1902

8_ Kinek hű kezébe nyíijtád A mennyország drága kulcsát, Mellyel oldjon, kössön bármit, Mindig éltet vagy halált nyit, Tartsd meg Isten ! a pápát!« S minél lelkesebben hangzik fel az ének A hívők szivéből, annál nagyobb dühhel Tör fel a kiáltás a vak gyűlöletből: »E1 Rómától! vége legyen hatalmának!« — »De hiszen csak jót tesz mindenkivei szemben, Áldás fakad minden tettének nyomában. A vadat szelíddé, a gonoszat jóvá A rútat meg széppé varázsolja áldó Kezével, szavával.« — »Az mindegy! Keresztre kell őt is szegezni Mint a Megváltóját.« — S ellene zúdítják Azt a lázadásra könnyen hajló népet. Mint a tenger árja zúgó vad viharban Szilaj csapkodással verdesi a sziklát, De a szikla biztos nyugalommal tűri: Úgy viharzanak fel zajló szenvedélyek Azon szikla ellen, melyről meg van irva: A pokol hatalma sem vesz erőt rajta. Elfogták, mint Jézust. Vállaira tették A súlyos keresztet és reá szegezték Nagy csúfolódás közt, hogy ne mozdulhasson. Ujjongva kiált fel pogány és eretnek, Szakadár, hitetlen: »Vége már most! Vége Minden hatalmának! Hisz nem is mozoghat, Nem is lélekzik már. Ha most is feltámad, Mi is hiszünk benne, de az lehetetlen!« És feltámadt újra. Még sem hisz ő benne A gonosz ellenség, hanem hazugsággal, A rágalom és gúny gálád fegyverével Ismét reá támad, nem türi, hogy éljen. És fogollyá tették. Megfosztották összes Földi fegyverétől, elragadták tőle Világi hatalmát, koldusnak nevezték,