Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1902

9_ Aminthogy az is lett. Várták az eredményt, s a világ elbámult. A mostani pápa, a fogoly, a koldus, Az a megalázott és megcsúfolt pápa Nagyobb, dicsőbb fényben uralkodik most, mint Bármelyik elődje. Mert a régieknek hadseregük is volt, Meg földi országuk; ennek senki, semmi, Csupán a jó Isten. Mégis: Kinek hódolt annyira mindenki, Mint Leó pápának? — Kit tart meg az Isten Csodálatos módon oly hosszú időkig Minden gyöngesége s annyi baja mellett? Kinek van több kincse, oly sok drágasága, Mint azon pápának, ki Péter-fillérből Kénytelen megélni? Kinek terjed messzebb Hódító hatalma, mint a szent atyának, Ki a Vatikánból soha ki nem mozdul? Jubileumán az egész világ szinte Versenyezve hódolt szeretett atyjának, És nemcsak a hívek, nemcsak az Egyházhoz Hű maradt királyok, hanem az orosz czár, Meg a német császár, az angol királyné, S valamennyi büszke uralkodó csak van Köztük Japán s China hatalmas császára, Meg a török szultán oly drága ajándék Kísérete mellett rótták le a mély, nagy Tisztelet adóját, hogy az öt világrész Mindenik zúgából tódultak a népek Az örök városba, hogy a kincset lássák. S bámulva szemlélték. De minden műérték Elhomályosult és semmivé lett akkor, A mikor meglátták a pápa alakját. Valami borzongó szent érzés hatotta Át a hívek lelkét, sőt kivétel nélkül Mind, aki csak ott volt, úgy sirt, mint egy gyermek, Nem volt ott különbség, zsidó vagy keresztény, Katholikus vagy más hitben élő ember,