Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1902

26_ Alkalmas pillanatban, jól megválasztott körülmények között melyik gyermek szivét ne hatná meg az ily elbeszélés ? Azonban vigyázni kell, hogy a pillanat igazán alkalmas és jól megválasztott legyen, mert a gyermek szívesen hallgatja a mesét, de nem szereti halhni, hogy a tanulság neki szól. Ezért oly csodálatos hatásúak az evangéliumi példázatok; ezért oly megragadok az Aesopi-mesék. Amazokban az örök igazság fénye nem veszi el szemünk világát, nem foszt meg gyönge látásunktól s a bennök rejlő erkölcsi tanulság nem szégyenít meg, nem zúz agyon büntető súlyával és erejével; emezekben — az Aesopi-mesékben — az állatok ferde szokásainak, rossz hajlamainak bűnhődése nem kelt sajnálkozást, mint fennebb a kis Károly szomorú esetében. S ép azért az okulás sokkal teljesebb. Mert hiába, az emberi gyarlóság nyomában járó bűnhődés — bármily igazságos legyen is — mindenkor sajnálatot kelt és szánalmat ébreszt. És ez bennünk Krisztusi vonás, melyet Az oltott belénk, Ki lelkünket teremtette. Krisztus az emberi nem megváltásáért jött a földre, a bűnösöket kereste föl, a testi és lelki betegségben sinlődőket gyógyította; a tékozló, de megtérő fiút tárt karokkal fogadta, elhagyja, mint a jópásztor, a 99 igazat, hogy az egy eltévedt juhot aklába visszavezesse. A részvét érzelmének közös alapja van: közös gyarlóságunk s ennek felérzése. Azonban a szűk határ, mely ez Értesítő keretén belül rendelkezésemre áll, nem engedi, hogy tovább fejtegessem ezeket az eszméket, a melyek pedig mindenkor döntő befolyással voltak az emberiség sorsára. Mégis néhány pontban egybe akarom foglalni, a mondottak alapján, az irányadó főbb elveket. A jellemfejlesztés alapja a morális nevelés. Minthogy az ifjak az elvont ismeretek iránt nagyobb hajlandóságot tanúsítanak, mint a gyakorlatiak iránt és szívesebben tanulnak, mint hallgatják a morális útbaigazításokat: a nevelőnek az erkölcsnevelés útján körültekintő óvatossággal kell eljárnia; mesékbe, példázatokba kell elrejtenie az erkölcsi oktatást. Azok az erkölcsi figyelmeztetések hagynak maradandó nyomokat, melyek valamely keresetlen adott helyzetből keletkeznek; azok a szerencsétlenségek lepnek meg s gyakorolnak reánk megrázó hatást, melyek gondatlanságból s méltán hibáztatható tudatlanságból származtak. Ezek lesznek jövőben az okulás, a bölcs és megfontolt eljárás leggazdagabb s leggyümölcsözőbb forrásai. A bölcs a maga kárán tanul, így szól a közmondás; jólehet azt sem lehet nem bölcsnek mondani — irja Toldy Ferenc — ki más kárán tanul. Az elbeszélések és életrajzok, melyek a magasabb erkölcsi oktatás