Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1902

J>7 szolgálaiában állanak, akkor gyakorolnak igazi hatást, ha szabadon választott olvasmányok; mihelyt kötelező olvasmányok, mindjárt a szándékos befolyás látszatát öltik magukra s hatásuk rendszerint csekélyebb lesz. A morális oktatásnak minden fenyegetést mellőzve jóságos szívből kell erednie. Kényszerítés makacsságot szül. Egészen kis korban, mikor még a gyermek nemcsak fogékony a külső befolyások iránt, hanem hajlandó is azok követésére, a mikor tehát még hiányzik az önállóság érzete: ebben a korban a gáncsolás és fenyítés mély nyomokat hagy a szívben s a helyes és helytelenről kialakuló fogalommal forr egybe. De vigyázzunk, mert amely pillanatban megszűnt a fogékonyság a külső benyomások iránt és eltűnt az igénytelenség; a mikor az egyéni törekvések erőre kaptak, akkor ez az eljárás már céltévesztett lesz; csak a jogos és igazságos büntetés tesz e szabály alól kivételt. Jó eszköz az ifjú belátására és okosságára hivatkozni, föltéve, hogy hivatkozásunknak nem lesz az a látszata, mintha ürügyöt keresnénk a parancsolásra és kényszerítésre. Ha sikerül bizalmat keltenünk, hogy törekvésünk önzetlen s ifjú kis barátaink javára irányuló, az esetben figyelmes hallgatóságra találunk. De a veszély itt is közel van, hogy túllövünk a célon, ha a cselekedetek következményeit túlságosan kiszínezzük. Az erények osztályozásánál az áttekinthetőségre legyünk kiváló figyelemmel. Itt a sarkalatos erények világos körvonalozása s a belőlök származó többi erények levezetése könnyíti meg az eljárást. S végül a megszokás által, mely ugyanazon törekvések kielégítéséből visszamaradt vágyakozás, megszilárdul a jóra irányuló állandó hajlam. Nagyon tévedne, aki azt hinné, hogy létezik valami abszolút és egyetemes szabály, melynek betű szerint való alkalmazása megfelel minden körülmények között a jellemképzés föltételeinek. Ezerszer hallottuk a mondást: pedagógiát, ezt a nagyon is bonyodalmas és tünékeny művészetet, mely az ifjúnak tehetségeit művelvén és irányítván, őt teljes kifejlődésre vezérli, könyvből tanulni nem lehet. A nevelő születik. S csak az tudja igazán nevelni az ifjúságot, ki őszinte és mély szeretettel karolja fel a serdülő nemzedék ügyét; aki becsüléssel és vonzalommal kötelezi le magának növendékét, hogy így gyönyörrel és bizalommal fűzzön össze két szivet és két értelmet: a nevelőét és tanítványét. Itt is az evangélium szelleme üli diadalát: a szeretet legyőz minden nehézséget.