Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

8 szítta kehlébe a nagy idők szellemét? A hajdani koronázó városban, hol az első apostoli és szent király nemzete szeretetét az ég szeretetével kapcsolta össze? s fenséges bazilikában örökítette meg? hol nagyemlékű királyok nyugodtak el örök álomra? hol hozzá még beszédes emlékek szóltak a dicső múltból borongón, mint őszi nap áldozó világa? Aztán ki tudna számot adni számításszerűn hívet a sejtelmekről, melyek azon az öt éven keresztül lebbentek át gyermeki szívén, hogy a cziszterczi rendi intézet falai között érlelődött a zsenge élet? Csak ennyit lehet mondanom: a gyermeki lélek sejtelmeit az ifjú s férfiú élet magyarázza; olyképen, mint a tudós eléd rajzolja a növényi sejtszövetet; benne azonban mely anyagrészecskék erős —hathatósak,'a kifejlett növényegyéniség a tényadat reá. A különbséggel, hogy nem szorúlunk merő hozzávetésekre; világos a szó; az ő szava, az ő lelke: Nyugodt és tiszta volt Ifjú eszméletem, Mint a puszták tava Regényes keleten. Bájólag tiikröze Rám csillagezreket; Mikor látok megint Oly tündérszép eget ? Egy Isten nézne rám A csillagok közül, S üdvömnek képe állt A jó Isten körűi . . . De jött az angyal, a vész angyala; felkorbácsolta a vizeket; lőn zivatar, mely sötétséggel borítá be az eget s rajta az ő csillagát. Lelkét szenvedély és kétség hullámai verdesik, melyek feldúlják boldogító ábrándvilágát s reménykeltő csillag után híjjába tekint epedőn az ég felé. Két nagy érzés csodaszép harmóniája egy lélekben: az ábrándos szerelem és a búba-gondba merülő hazafiúi léleké: Mily óriási gond, Sorsod felett, hazám ! Hazámat gyermekül Dicsőnek álmodám ! Álom! Szív ideál és honszerelem álma! S mindkettő nyomán emésztő fájdalom ! Amannak sebeit ennek rongyaival hegesztgeti. Most látom rongyait, Félig gyógyult sebét Imádlak, féltelek, Oh drága, szent, Mi adna még gyönyört, Ha sorsod mostoha* . . . (Az ifjú költő.)