Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

— 66 Nagy fájdalmainkban megszána minket s támasztott közöttünk nemzetmentő munkára oly férfiakat, milyeneket ezredévek szülnek szörnyű válságok idején. Elein írók és költők kicsiny serege szövetkezik nagy, felséges czél elérésére: nemzetünk megváltására. Annak a társaságkötésnek a szelleme, mely megdobogtatta az ősz Baróti Szabó Dávid lankadó szívét, hogy hajlott korában is ifjú lelkesedéssel nynjtotta jobbját e szent fogadásra: míg esze, keze bírja, munkálkodik a féltett Haza szent ügyén ; az az égő lelkesedés, melylyel két ifjú, Kazinczy és Bacsányi, megragadják a tiszteletre méltó kezet s megpecsételik a szent fogadást: él elevenen, mind hódítóbb hatalommá válik; mind több és több szívet ragad magával, mind hatalmasabb lángokban csapkod fel . . . Nincs többé akadály, le nem győzhető; nincsen szenvedés, el nem viselhető; nincsen munka meg nem birható; nincsen kicsinylő lenézés, számba vehető, csak mind ez áron Te légy boldog, édes magyar Hazánk! Mert Bessenyei, Berzsenyi, Kazinczy, Kölcseytöl kezdve Kisfaludy K., Vörösmarty s köreik idejéig le mindezt át kellett szenvedniük azoknak a munkásférfiaknak, kedves ifjak, a kiknek köszönhetjük, hogy ma, félszázadon túl immár — Isten megadja majd az utódoknak is — szívdobogva ünnepelhetjük egy új ezer év nyíló tavaszát. A remény tündöklő csillaga akkor ragyogott fel először kétségűzőn, s kecsegtetett boldog valósággal, mikor a halhatatlan emlékű legnagyobb magyar kimondta a nemzet megváltó Igét: »Magyarország nem volt, hanem leszU Mint az áradat hullámverései, csaptak össze a honfiúi lplkesgdés árjai, egyetlen szent érzelemben: ennek a nemzetnek, édes magyar nemzetünknek, mely egy ezredévet szenvedett át, áldozván századról-századra az emberiség legszentebb érdekeiért: hitért, műveltségért, szabadságért — élnie kell, elpusztulnia nem lehet, valamig fiai kebelében hűséges szív dobog az emberi s nemzeti kötelességekért. A kötelességek önzetlen teljesítésének nagy elve lön megmentőnk kedves ifjak! A szent lelkesedés istápolta odaadó, fáradatlan munkának ragyogó példáit szemléljük egy Eötvös-, Kemény-, Csengeri- s Beöthyben és Szalay s már ekkor Deákban s a többi nagyjainkban, és a két vezérben: Széchenyi Istvánban s eszméi izzólelkü örökösében s diadalra juttatójában, Kossuth Lajosban. Micsoda fenséges látványt tár elénk munkás küzdelmük! A mely eszmék megdobogtatták az újkor szívét: szabadság, egyenlőség, testvériség-, szent lelkesedéssel állanak szolgálatukba. Érezték az idők sürgősségét is. A mit századok mulasztottak, nekik éjjeli-nappali munkában kelle kipótolniok. Romjaiban hevert szabadságunk, alkotmányunk; anyagi, társadalmi s politikai életünk.