Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

— 67 Bámulatos erőfeszítéssel fognak munkába vezető férfiaink ! Széchenyi óriási munkásságának nagy eredményein felbuzdul az egész társadalom: a vállvetett munka dicsőséges jutalmát nyerte. A magyar szellem egységessé alakúi ki. Nyomán nagy események történnek: ingatlan nemzeti lét alapját rakják le; nyelvünk biztosítva van; a nyelvi forradalom diadalra jut. A társadalmi s anyagi jólét terén a magyar szellem győztes hatalmát hirdetik Dunánk s Balatonunk lengő hajói, Buda-Pest egyesülése, összekötő világcsodás míve, az erők egyesülése. A soha nem hervadó koszorú értök Széchenyié Az elhagyott jobbágynép jajszava könyörületért kiált s viszhang reá: Jognt a népnek az emberiség nagy szent nevében! (Pet.) Forronganak a lelkek; s a forrongásból a nemzeti lelkesedés lángoszlopa emelkedik Kossuth Lajosnak nemzet hódító alakjában. A forrongásbán az utak különbözők, de egyetlen szent czél felé vezetnek: ne legyen egyetlen tagja se e haza földnek, hogy ne mondhassa : e föld az én Hazám! Az új idők üdítő szelleme bevonúlt a lelkekbe; ott honolt az arczokon. A mérséklő haladás férfia, Széchenyi J. és Kossuth L., a nemzeti vérmes remények lángos szavú megtestesítője, 1840-töl az óriások harczát vívják. A nemzet Kossuth mellé állott; Széchenyin, az izzó munka e csoda férfián, ki felrázta, tettre tüzelte nemzetét, de később, hogy a gyors haladás szép reményeit meg ne rontsa, mérsékletre intette, — az áradat keresztül csapott s reá rövidesen fenséges, napvilágos szelleme elborúlt ... A szellem varázserejü sugallatával ragadta magával Kossuth a nemzetet; s qgy nagyszerű napon lehullott a magyar jobbágy népről a súlyos iga s egységes, szabad magyar nemzet lángoló szívéből szállott hálaima az Ég felé s zengte a közszabadság diadalmi énekét: Esküszünk, rabok többé nem leszünk! Halálos nyomás alól szabadúl fel szellemünk; a jog- és gondolat szabadsága ifjú nemzetet szült, mely aczélos erővel, a sas merészségével, az oroszlán bátorságával áll gyönyörűséges nagy idők hajnala előtt. A halhatatlan érdem magáé a nemzeté, mely önnön lelkéből tudott oly tisztán kiforrani, mint kohó tüzében a színarany: ám forrongásában csak melegített, de maga után üszköt nem hagyott. Az örök dicsőség benne Kossuth fején ragyog, ki népét diadalra vezette. Jog és kötelesség kölcsönössége, szellem , sajtosTibadság, törvény és birtoklás egyenlőség, úr és jobbágy testvéri összeolvadása hatalmai népnemzetté, kedves ifjak: íme, eredménye félszázados önzetlenmunkásságnak és örök dicsősége — párja nélkül a világtörténelemben— 1848. márc. 15-ikének! E tények avatták az ifjú nemzetet oly mesésnagygyá, hogy, mikor gyönyörűséges örömének fakadó bimbait leszaggatni ádáz ellenségek reá törtek: rendületlenül állott meg egy magán fergetegek, ágyuk fergetegei között, mint óriási szikla a pusztaságban: villámok hasogatják vala, de össze nem zúzhatták. 8*