Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

s csak a műveltség magas fokán kiván kielégítést és nyújt az emberi léleknek eddig ismeretlen gyönyört. »Vannak fásult lelkek, kik a természet, történet nagy jeleneteinek láttára sem éreznek semmi felindulást; jéghideg fog maradni az ilyenek szive a műremekek előtt is; — mondja Cherbuliez. — De a ki a való dolgok szemlélete által sem képes önmagának aesthetikai élvezetet szerezni, örökre érzéketlen fog az maradni a lángész leggyönyörűbb alkotásaival szemben is.« A hajlam, az óhaj e nemes élvezetek megszerzésére bele van oltva az ember lelkébe, csak ki kell fejlesztenünk a jó és szépizlés irányítása és fejlesztése által. Az a kérdés már most: fejleszthető-e általában s fejleszthetö-e ifjainkban a szépizlés s megszerezhetik-e maguknak ők is a műremekek nyújtotta élvezetet? Ha szabad kiindulni az anyagi világból, úgy itt lépten-nyomon látjuk az izlés fejlesztését például a szakácsoknál, czukrászoknál és gourmandoknál. Míg a czukrász tökéletesen szép és jó tortát tudott készíteni, előbb igen sok tortakészitést kellett végig néznie s azután is csak számos balul kiütött kísérlet juttatta öt a kifogástalan torta elkészítésének titkához. így vagyunk a műélvezet megszerzésével is. Látnunk kell számos műalkotást, meg kell azokat Ítélnünk helyes műérzékkel és kritikával; azt szemlélünk bennök, a mi a lényeges, a mi a művészi értéket alkotja; fel kell a gyűjtött szemléletet dolgoznunk s lelkünk sajátjává tennünk, hogy élvezhessük. A gyakorlat teszi hát a mestert. Gyakorolnunk kell szemeinket a nézésben ; tudnunk kell, mit és hogyan nézzünk a műalkotáson ; mert ha a szép tárgynak tulajdonságait le tudjuk írni, akkor úgy szólván elemeztük a hatást is, melyet reánk gyakorol. Ezzel kimondtam azt is, hogyan szerezhetjük meg a műélvezetet. A képzőművészet három ágának: az építés, szobrászat és képírás alkotásainak általános aesthetikai felfogásához adunk az ifjúságnak a következő fejezetekben néhány gyakorlati elvet. Ezeket elsajátítva, ki tudja majd választani magának a szépet az eléje akadó műremekekben és az adott elvek szerint eljárva, belátja, hogy szebb s nemesebb élvezetet nem is szerezhet magánakII. A természet és a művész. A természet és a müépítö. A ráismerés. Az épület rendeltetése. A művész felfogása. A vonalak és a felület beosztásának harmóniája A művészetnek általában a természet a legjobb tanítója. A művész alkotásaihoz a természetből veszi az egyes elemeket s képzelő erejével az önhangzó és a szép combinatiójába egyesíti.