Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

— 4 — emberi és állati alakokat véssen, ha nem azért, hogy e fényűzésnek eleget tegyen s a természetben talált fáradságos tökéletlen és zavart élvezetét a saját képzelete által átalakított, belső világával bővített, s a lényén átszűrődött természetben, vagyis a művészetben találja fel. Mert mi a művészet? A természet, a valóság látszata; vrgy Göthe szerint azért művészet a művészet, mert nem természet. A szépművészetek ágai, mint mindenki tudja, a képirás, szobrászat, épités, zene, poésis. Ezek alkotásai a szépmüvek vagy műalkotások. A műremekek szépségüknél fogva aesthetikai érzelmeket keltenek bennünk; élvezetökre pedig az aesthetika tanít. Mi az aesthetikai érzelem, mi az élvezet? Az aesthetika Jungmann szerint a szép művészetek tudománya. A bennünket környező világ megszámlálhatatlan benyomással, ingerrel van a test idegein át lelkünkre. Vagyis lelkünk tudomást vesz, megérzi testünk azon állapotát, melybe valamely új benyomás következtében jutott. F.z az érzetek érzelmi hangulata, az egyszerű érzéki érzelem. Vannak összetett érzelmek is. Ezek alapját a képzetek teszik, s több részleges érzelemre, egyszerűbb állapotokra bonthatók fel. Az összetett érzelmek közt nagyon fontos szerepet játszanak a közérzelmek. Oly összérzelem ez, melynek az alany érzéki jól- vagy rosszulléte felel meg s a külső és belső tapintó érzékekhez van kapcsolva, forrása az örömnek és gyötrődésnek. A látó és halló érzék körébe eső összetett érzelmeket aesthetikai elemi érzelmeknek szokás nevezni. Wundt szerint az aesthetikai érzelmek : a tetszés és nem-tetszés érzelmei; ezek nem saját közérzésünket — a jóllétet vagy r o s s z u l-létet — hanem azt az állapotot fejezik ki, melyet a külvilági tárgyak, az érzéklö alanyra hatva, keltenek a lélekben. A látott vagy hallott dolgok az alanynak kellemesek, tehát tetszenek, vagy kellemetlenek, tehát nem tetszenek. A kellemestől a széphez, a kellemetlentől a rúthoz egyenes uton jutunk el. Kellemes sok minden lehet, mig a szép elnevezést csak akkor használjuk, ha a kellemes tárgy hatásában közvetetlenebb, meghatározhatóbb s alakjában maradandóbb. A szép érzelme vagy aesthetikai érzelem tehát az az alanyi és személyes állapotunk, melyet e szép müvek, műtárgyak vagy művészi alkotások idéznek elő bennünk ; az a gyönyörrel teljes benyomás, mit saját felfogásunk szerint ki tudunk fejezni s különféle módon közölni tudunk embertársainkkal. Ha most már ez alanyi állapotba akaratunk hozzájárulásával bejutunk s a műtárgyak nyújtotta szépség lelkünket egészen elfoglalja s jól eső gyönyört kelt bennünk, létre jő az aesthetikai élvezet. A műtárgyak élvezésében semmi közös vonás sincs az érzéki élvezeteikkel. Távol áll a bírás vágyától sa legnemesebb, mit ember csak élvezhet. Ez élvezet alapelvei közösek ugyan minden emberrel, de teljes s öntudatos megszerzése és birása csak a műveltség természetes folyománya