Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

A műélvezet. . i. Bevezetés. A műtárgyak hatása és élvezésük szüksége az emberre. Az aesthetikai vagy műélvezet. Nevelés a műélvezetre. A

művészi szép hatását minden ember érzi; de a szépet elemezni s így igazán élvezni nem tudja. Ehhez fejlett izlés keli. Felületes aesthetikai nevelésünk eddig az izlés fejlesztésével nem igen törődött. Ezért czél- és időszerű az olyféle értekezés, mely jelesebb aesthetikusok nyomán elvekhez juttat bennünket, melyek szerint Ízlésünket fejleszteni s irányítani tudjuk s ez elveket helyesen alkalmazva a képzőművészet tárgyaira, azokat helyesen élvezhetjük. Ez a czélja értekezésünknek is. Egyúttal a közoktatásügyi miniszter úr szándékának is megakarunk felelni, ki a művészeti és aesthetikai oktatás terén most már neki lendülő nevelést középiskoláinkban megindította. * A műtárgyak szerzette aesthetikai élvezet minden más gyönyört felülmúl. Cherbuliez szerint ez szól egyedül bennünk az egész emberhez, ez szól szemünkhöz, értelmünkhöz, érzékeinkhez egyaránt. Trefort szerint a művészet tárgyai nemcsak szépítik az életet, hanem a szó legnemesebb értelmében valódi nevelési eszközök; mert nemesítik Ízlésünket, szabályozzák s csapongásaiban tisztítják, fékezik a képzeletet s ez által jótékonyan hatnak az erkölcsi fogalmakra és érzelmekre. Az ember szükségét érezte a művészetek fényűzésének. Ragaszkodunk a természethez, a valóságokhoz, de kedveljük a valóság látszatát is Vagy miért jutott az ősembernek eszébe, hogy rén- vagy mammuthesontra