Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

— 121 Ezt a kötelesség-érzetet, a hivatásnak ezt a lángoló szeretetét kérte az igazgató a tanári testülettől, kérte mindarra, a mi előttük becses és szent; kérte tekintettel saját önérzetükre, melyet nemes büszkeséggel ápolnak, — kérte tekintettel az ifjak jóléte és üdvére, melyet előmozdítani szent hivatásuknak ismernek. Azt sem téveszthetjük szem elöl, hogy az ifjúság tanítása és nevelése nem függ egészen egyéni felfogásunk és nézetünktől. Egyházi és állami törvények jelölik ki munkásságunk körét, az elérendő czélt és feladatot. A középiskolai törvény, az iskolai Rendtartás, az Utasítás a tantárgyak módszeres kezelésére, a fensőbb hatóság rendeletei és útbaigazításai: mind irányadók reánk nézve. Ezek egyúttal szükségessé teszik az egységes felfogást s az eljárás egyöntetűségét úgy a tanításban, mint a fegyelmezésben. A tanítás egyöntetűségét az állandó tanmenet s a módszeres tanácskozás állapítja meg. A fegyelem fentartása az egész intézetre az igazgató kötelme; az egyes osztályokra nézve az osztályfőnököké. Órák alatt és előtt az előadó a tanárok gondoskodnak az iskolai rend és fegyelemről. Intézetünknek, a törvény és Rendtartás körén belül megállapodott fegyelmező eljárása van, mely eredményében üdvösnek bizonyúlt. Ha az intézetbe lépő ifjút az igazgató és osztályfőnökök fogadják ; ha tanárok az ifjú kor hevesebb mozgását mérséklik; ha az ifjakat rendhöz és komolysághoz szoktatják; ha az ifjak dolgait figyelemmel kisérik s őket kimért nyugodtsággal vonják felelősségre: ez esetben azt fogják tapasztalni, hogy az ifjak szívesen, készséggel s könnyen engedelmeskednek s csak oly esetben lesz szükség szigorúbb elbánásra, hol az ifjú — jó házi nevelés hiányában — rossz szokásoknak lett rabja. Azért köti az igazgató a fegyelmezést a tanári testületnek ily nyomatékkal lelkére, mert az egész tanári tekintély, — a mi a nevelés alapja — ezen nyugszik. Hasztalan minden pörölés, harag, fenyítés, a hol fegyelem hiányzik. A hol pedig jó fegyelem van, ott az ifjaknál a nemes versengés, a munkaszeretet és kötelességtudás magától fölébred. Ugyancsak a fegyelmezés kívánja, hogy a tanár magatartása, az ifjúval szemben való viselkedése ihletett, komoly legyen. Illesse meg a tanárt tárgyának, hivatásának s munkásságának nagy fontossága. Soha se feledje, hogy egy mozgékony, nyugtalan ifjú sereg felett kell uralkodnia, annak egész érzelmi világát meg kell a maga számára nyernie s szellemi képességeit hasznosan kell foglalkoztatni. Itten legczélszerübb szemmel tartani a tanártársak eljárását s megfigyelni azt a módot, a melylyel ök sikerhez jutottak. Ez az oka, hogy a Rendtartás oly melegen ajánlja a tanároknak óráik kölcsönös látogatását. S csakugyan. Ha a szemlélet hathatósabb eszköz