Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

— 122 az okulásra, mint az elvont utasítás, — ily kölcsönös látogatásnak sikere iránt senki sem lehet kétségben. De nem szükséges tovább fűznöm e gondolatmenetet. A tanári testületnek minden egyes tagja több-kevesebb idő óta működik a tanítás és nevelés terén; ismeri a nehézségeket s tudja azt is, hogy ezek leküzdése csak jól megfontolt egyöntetű eljárásnak lehet eredménye. Az egyetértés a testületi szellem legszebb virága, melynek gyümölcse áldásthozó a nemzet ifjúságára. A tantárgyak végleges felosztása, a rendes és rendkívüli tanórarend megállapítása, az egyes szertárak, önképzőkör és segélyegyesület felügyelőinek kijelölése után kitűzte az ügyrendet. Aug. 30. és 31-ikén voltak az intézetben engedélyezett javító vizsgálatok. Ugyanezen napokon állt a VIII. osztályról magán-vizsgálatot Lintner Sándor, volt Ludovika akadémiai növendék, kinek vizsgálata a nmlt. vall. 63 közokt. minisztériumnak 15482/1889. sz. rendelete alapján kiterjedt a két intézet közt fennálló tantervi különbözetre is. Az intézet első osztályára már 1899. jul. 1., 2., 3-án foganatosította az igazgató a beírást. Ez alkalommal első sorban a kath. tanulókat vette föl. A végleges beírás napjai voltak szeptember 1., 2., 3-ika. Szeptember 3-ika vasárnap levén, e napon tartotta az igazgató az ünnepélyes Veni sanctét. Szeptember 4-ikén törvényolvasás s osztályrendezés volt. Törvényolvasáskor ezen intő és buzdító beszédet intézte az igazgató az egész tanári kar jelenlétében az ifjúsághoz : Kedves Ifjak! E napokban feltűnik a szokatlan élénkség e különben eléggé mozgalmas városban. Tanuló ifjak rokonszenves serege lepi el az útczákat, kik szüleik kíséretében gyorsan járnak-kelnek, nyugtalanul tudakozódnak egy és más után. Némelyiknek arcza komoly tekintetet ölt, meglátszik rajta, hogy valami sejtelmes, borongö aggodalom tartja fogva lelkét; másik vidáman s örömtől sugárzó szemekkel üdvözli rég nem látott kedves barátját. Mindannyian fölkeresik a közművelődés intézeteit, az iskolákat, hol őket az igazgató és tanári kar szíves jóakaró útbaigazítása kalauzolja. Beiratkoznak. Majd az ifjúsági zászló alatt, mely az ifjúsági erényeknek, a hitnek, vallásosságnak, tiszta erkölcs és szorgalomnak jelképe, bevonúlnak az Isten házába s ott — az Űr oltára előtt — megható érzéssel tör fel az égbe a könyörgő ima: »Veni Sancte Spiritus!«