Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 8 — velje a különböző tanulmányokat s megtanuljon tanulni. így a történettanítás is eléri czélját, ha a végtelen halmazból nagy tapintattal kiválasztva a lényegest, szükségest, azt oly vonzó alakban tünteti fel, hogy a tanuló megkedvelje, történeti érzékét fölkeltse, ápolja s igy nem csak a középiskolában tudjon kedvvel tanulni, hanem később is érdekkel, haszonnal forgassa a multak nagy könyvét s annak tanulságait megértse, értékesítse. Korunk jelszava a nemzeties, hazafias tanítás, a nemzeti elem előtérbe állítása a történelem tanításában kivált. Ezt a nagy gondolatot csak azon értelemben teszszük magunkévá, melyben Wlassics miniszter fejtegette a közoktatási tanács értekezletén tartott magas szárnyalású és mély tartalmú megnyitójában. »Csak azt kell megszüntetni, hogy ne legyen úgy, hogy mikor magyar történelmet tanulnak, akkor alig halljanak valamit a világ párhuzamos történelméről, vagy, hogy mikor világtörténelmet tanulnak, akkor elfeledkezzenek a magyarról.**) Ugyanezt az állítást igy magyarázza Beöthy Zsolt: »Az iskolának oda kell hatnia, hogy a magyar tanulónak lelkében, tudatában amaz évek alatt, a midőn műveltségének alapját veti meg s midőn jelleme és érzülete képződik, fejlődésének ezen egész folyama alatt a magyar mult soha háttérbe ne szoruljon.«**) A nemzeti elemnek természetesen a tanítás egyik ágában sem szabad háttérbe szorulnia. Ezt a tételt elég kimerítően meghányták-vetették, beigazolták a szakkörök és szakirodalom. A dolog természetéből is annyira szükségszerűen foly, hogy magára az elvre nézve egyetlen egy, nevére méltó hazafinak sem lehet ellentétes véleménye. De az erre vonatkozó eszmecseréből az is kitűnik, hogy a nemzeties tanítás nem egy tárgynak a feladata, nem kiválóan csak azé, mely tartalmánál, szelleménél fogva úgyis a nemzeti eszmék hullámveréseit, harczosait van hivatva feltüntetni, mint a magyar irodalom s történet ismertetése. S nem is korlátozható magára a tárgyra; első sorban a tárgy kezelője, a tanár, aztán a vezérfonál, a tankönyv, legyen áthatva hazafias szellemtől. Minden tantárgyat lehet, még a németet is, mint egy helyütt olvastuk, magyar nemzeti szellemben tanítani és mindent lehet, még a magyar történelmet is, mint nem egyszer akadt rá sajnálatos példa, nemzetietlenül. De ily esetben inkább az adminisztratív beavatkozásnak van helye, mint hogy kvázi-czélul olyant tüzzünk ki, mi nem egészen felel meg a fogalom természetes folyományainak. Legyen nemzeties a tanítás, legyen benn ez elem a történet tanításában is, de ne tüzzük ki egyenesen czélul, mert akkor részt állítunk az egész helyébe, mi egyoldalúságra vezet. Különben is nemzeties szellemű tanításunk ellen annyira nem lehet panaszkodnunk, hogy épen ellenkezőleg hazafias felfogás részesült egy izben, a közvélemény akkor ugy találta, nem érdemlett megrovásban egy dunántúli főgimnáziumban. *) Orsz. Közokt. Tanács Naplója, 10. 1. **) U. o. 13. 1.