Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 5 — hanem inkább azért, hogy a tanulmányaiból s közvetlen tapasztalatokból szerzett elveinek bizonyítékát találja fel benne. A munkálat négy fejezetre van osztva, melyekben a tanítás czéljának, anyagának, eszközeinek, módszerének meghatározásáról van szó. I. Tanczél. Dr. Kőnig Gyula a közoktatási tanács vitájában a latin nyelvhez szólva többek közt ezeket mondta: »A természettudományoknak ereje ép abban rejlik, hogy lemondtak a dogmáról, hogy mindinkább indokolt leírásnak tekintik tartalmukat és ezzel óriási magasra képesek törni.«*) Ezt az elvet a történettanítás czéljának megállapításánál is követhetjük. Mondjunk le valamely eleve megszabott dogmáról, kerüljük a szűkre fogott, merev deíinicziót s próbáljuk meg leirólag megközelíteni a fogalmat, mely a történettanítás czéljához legközelebb jár. Tekintsük e végből először általánosságban, magának a tudománynak szempontjából a czélt, magát a történetírást, a mint azt jelenleg értenünk kell; azután vegyük szemügyre különleges oldaláról, pedagogiko-didaktikai szempontból, a mint az az iskola keretébe beillik. Salamon Ferencz a történelmi vizsgálatról irt értekezésében csodálatát fejezi ki, hogy Stuart Mill azt tartja legjobb történetírónak, ki az egykorú adatokat a maguk valóságában beszélteti. Ez a meghatározás valóban nem fejezi ki a történetírás fogalmának teljét. Csak egy »sine qua non«-ját tartalmazza, azt sem tökéletes igazában. Mintha az egykorú adatok mindig a való tényadatokat tárnák elénk ! S mintha nem épen ez adatok kritikai vizsgálata, okszerű összefoglalása képezné a való történetírás egyik fontos feladatát, művészetét! Stuart Mill definicziója a történetírást kétes értékű, eszmétlen krónikává törpíti. A mai és helyesebb értelemben vett történetírás az embert keresi a mult idők homályában. A külső és belső embert, a mint előttünk megjelenik, megelevenedik, cselekszik. Kutatja életének külső viszonyait, lelke világának evoluczióit. Micsoda eszmék foglalkoztatták, milyenek voltak érzelmei, elhatározásai, mik voltak alkotásai ? Keresi azt a belső erőt és azokat a külső motívumokat, melyek hajtásából, ösztönzése- s kényszerítéséből élete folyása megalakult. S e vizsgálódásai közt rátalál a fajbeli, környezeti s időbeli tényezőkre, az erkölcsi eszme, mint a cselekvés legfőbb rugójának, alapelvére. Megtalálja a szellemalkotás különböző irányát, nemét a vallási, tudományos és művészeti téren, az államalakulások, családi élet, ipar és kereskedelem mezőin. Szóval elkészíti a mult idők pszikhologiáját *) Orsz. Közokt. Tanács Naplója, 96. 1.