Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 6 — s abból magyarázza meg alkotásait, mint Taine Hippolit remek és szikrázó ötletekkel ecseteli az angol irodalom történetében. Ezt a képet pedig nem számok sorozatából alkotja meg, a miből csak tabella áll elő; nem nevekből rajzolja fel, a melyekből csak szkhematizmust lehet összeállítani; nem is az adatok, a részlettörténetek tömkelegét hordja össze, a mi nem más, mint élettelen anyagkészlet. A számok közül megelégszik a legjelentősebbekkel; nevek közül csak a nagyokéit, az emberiség hősei, tanítói emlékét örökíti meg ; Carlyle szerint az egyetemes történet lényegében úgy sem egyéb, mint nagy emberek története; ők voltak a többi emberek vezetői, mintaképei; példái s némileg alkotói mindannak, mit a tömegek kényszerültek tenni, elérni; a világon voltaképen minden a nagy emberekben lakó eszmék kifolyása s megtestesítése; a világtörténet lelke: ezeknek története.*] A népek közül csak azokkal foglalkozik, melyek maguknak politikai és társadalmi életet tudtak teremteni, rendezték kormányukat, igazságot hoztak a társadalomba; melyeknek vallásuk van és erkölcstanuk ; egyaránt ügyesek a szellemi és testi munkában ; van iparuk, müvészetök s irodalmok. Mert Lavisse Ernő szerint csak ily népet lehet történelminek nevezni.**) Az igazi történelem az ily módon kiszemelt, megrostált anyagot nem hagyja széthullani. Keresi egybetartozását, kutatja a tünemények okait, kiszámítja a tényezők eredményét. Okszerűséget állapít meg, logikai rendbe szedi a csodásnak, a végzetszerűnek látszó tényeket s kényszeríti, hogy az izolált darabok egymást támogassák, kiegészítsék, felvilágosítsák, a mi értelmünk követelményeit kielégítsék. Mindebből a tanulságoknak szinte beláthatatlan sora tűnik elő. Miként az egyént csak akkor ismerjük fel a maga teljességében, ha életének nem csupán egy kiszakított köréből alkotjuk meg Ítéletünket, hanem felkeressük őt életének hajnalán, delén, alkonyán: úgy az egész emberiség fogalma is csak akkor lesz bevégzett értelmünk Ítélőszéke előtt, ha megismerjük, mint keletkezett, hogyan fejlődött, micsoda eredményekhez jutott. Mikor teltünnek előttünk az egész körvonalai, megvilágosodnak a részek határai is. Látjuk az összesség impozáns erejét, méltányoljuk a részek jelentőségét, megismerjük a tömecsvonzás titkos, de biztos munkáját, mely nélkül semmiségbe esnék szét a lét minden alakja. Belátunk az eszmeáradatok vezetékébe, az erőátvitel minden alakjába. Megismerjük, mit adott az előbbi nemzedék az utódoknak, mit tett hozzá a múlthoz a jelen; miként tiporta le a gyengét az erős, mint küzdte fel magát nagygyá az erőtlen; mit vett kölcsön a sor egyik eleme a mellette valótól, mit alkotott ujat, eredetit a maga erejéből. Az igazi történelem világánál megtaláljuk a rejtett tünemények *) Carlyle : On Heroes, Hero-worship and the Heroic in history, 1. 2. 1. **) Lavisse Ernő : Európa politikai történetének átnézete. Olcsó Könyvt., 7. 1.