Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 48 — lenne a mult tettek értékét méltányolni, tanulságait a jelen s jövő okulására fordítani. Az emberiségtől általánosan elismert ethikai elvek alapján fel kell mutatnia az erényt s magasztalással jutalmazni, s kijelelnie a bűnt s megvetésével sújtania. Mulhatlanul szükséges, hogy a történettanárnak fejlett műérzéke legyen melyet részint tanulmányok, részint szemléletek utján szerezhet meg magának. Ez érzék híján sem maga nem érthetné meg kellőkép a letűnt korok és népek kultúrai magasságát, sem növendékeiben nem nevelhetné a szép iránti természetes érdeklődést. A rátermett s pályájára, valamint a tanórákra lelkiismeretesen készült tanár iskolai munkáját két részre lehet osztani: az előadás- és begyakorlásra. Ebből a kettőből kell a növendéknek megértenie, megkedvelnie a tárgyat, megszereznie a történeti érzéket, maradandó kedvet, hogy a mult idők iskoláját később is felkeresse, szeresse. Mindezt szerintünk magában a leczkeórában el kell végezni lényegében úgy, hogy házi foglalkozásra ne kelljen több időt fordítani, mint akármely más tárgyra s ne kelljen jelesen órákat szentelni. Hogy még a mai túlságosan bő anyagot is nagyjában el lehet sajátíttatni s begyakorolni a tanórákban, annak állítására tapasztalataink jogosítanak fel. De hozzátesszük, hogy sikeresebben történhetnék ez az anyagnak ma még a fentebbiekben jelzett leszállításával s jobb tankönyvek segélyével, mint a minők jelenleg vannak. A) IS. tanárt főpróbára tárgyának módszeres kezelése teszi. Micsoda mértéket, micsoda módot és eszközt használjon, hogy legkönnyebben s legteljesebben elérje czélját ? (i) Az előadás anyagára vonatkozólag következő eredményekre jutottunk tanulmányaink- s tapasztalatainkból. Először is tartson mértéket a tanár. Gondoljon vissza tanuló éveire, a melyekből emlékezhetik, hogy szabad idejének nagyobb részét a történet tanulása vette el s az érettségi vizsgálaton is az adott legnagyobb gondotMi ugyan már a tanításra nézve más elveket vallunk, hirdetünk, de azért még sem engedhetjük meg, hogy a tanár átlépje a lehetőség határait. Gondolja meg, hogy a középiskola nem a szigorú szaktanítás helye, az csak az alapfogalmakat, a további tanulás feltételeit nyújtja; s a történelmen kivül még számos más tárgy is követeli a tanuló idejét, erejét. Ezt a megjegyzésünket különösen a fiatal tanárokhoz intézzük, kik még részint önteledtségből, részint kirakatszeriien sokszor nagyon belebocsátkoznak a részletekbe. Cantu Caesar arra inti a történetírót, hogy »ne annyira ismeretekkel kérkedjék, mint inkább józan gondolkozását tanúsítsa. «*) Ezt a tanácsot ajánljuk megszívlelésre minden, de főleg a történettanárnak. Kövesse általán a tankönyvet. A tanár legfő teendője, hogy a jó *) Világtörténelem, ford. Gyurits A. I. k. 86. 1.