Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

A középiskolai történettanítás. selen értekezés czélja a középiskolai oktatás egyik jelentékenyebb tárgyának körére, szellemére, a tanításban követendő eljárásra nézve néhány irányelvet megállapítani. A czélnak ilyetén kitűzése mellett azonban értekező legkevésbbé sem akarja fejtegetéseinek eredményét végérvényes és érinthetetlen tanoknak tekinteni. Nem egy ut vezet Rómába, valaminthogy a tanításban sem mindig a megcsontosult dogmák biztosítják a legjobb sikert. E sorok irója, mint a középoktatás egyik nem egészen ujkeltii munkása, csak néhány porszemet kiván a hazai oktatás nagy épületéhez szolgáltatni, melyet szilárd alapra fektetni s díszesen felemelni az összesség hivatása. Egy pár pontot szándékozik megjelölni, mely esetleg másoknak is alkalmat nyújthat a vizsgálódásra, a nevelő oktatás hosszító, szélesítő és mélyítő munkájára. A dolgozat maga, anyagát inkább csak a gimnáziumi oktatás köréből meríti, annak szervezetét, legét, eszmei és gyakorlati oldalát tartja szem előtt. Ila mégis czimül a »középiskolai« történettanítást veszi fel, ezt nem kérkedésből teszi. Szerző annak az áramlatnak hatása alatt áll, mely a különböző középiskolák közti választó falak lerontására törekszik, az egységes középiskola útját egyengeti, s abból a köztudatból indul ki, hogy ez iskolák között a történet tanítása tekintetéből most sincsenek egészen a gyökérig ható különbözetek s igy a mi az egyikben hasznos, kívánatos, valósítható, a körülmények számbavételével a másikban is értékesíthető leszen. Létjogot több czimen keres magának. Nem tekintve, hogy a szellemvilágban, a tudomány utján megállapodás nincsen, a szocziális intézmények soha sem ölthetnek fel oly befejezett formát, hogy azokhoz hozzászólni legalább némikép aktuális ne volna; de itt van a középoktatás reformja, melylyel ép most foglalkoznak a legfőbb faktorok: kormány, közoktatási