Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

- 17 — élet mestere lehessen.* »Ha a letűnt idők hangulatait, bizonyos történt esemény szereplőinek érzelmeit: lelkesedésöket, haragjukat, kedvteléseiket, reményöket, bánatukat, közönyüket, könnyelműségüket stb. fel tudjuk támasztani magunkban is : csak akkor fogjuk érteni igazán a történeteket! Azért a történet ujabb tudománya arra törekszik, hogy a különböző korok hangulatait támaszthassa fel, hogy ezáltal kellőleg magyarázhassa ama korokat. Erre nézve a tudomány azon eszközöket ragadja meg, melyekben mint a letűnt idők ránk maradt hagyatékaiban az akkor élt emberek hangulatai vannak kifejezve. Ily hagyatékok: az irodalmi müvek, főleg költemények; a művészetek: építészet, szobrászat, festészet fönmaradt remekei; legfőkép ilyen eszköz pedig a zene, a mennyiben t. i. bizonyos korszak és nép azon időbeli zenetermékei ránk maradtak.**) Bármennyire látszik, hogy e kérdés beható tárgyalása elterel bennünket értekezésünk czimétől, nem térünk ki előle, mert egyrészt fontosnak tartjuk, másrészt mert bizonyos zenei képzettség tudatában illetékesnek érezzük magunkat a felszólalásra. A zene hazai közoktatásunk mostoha gyermeke. Ha sokan tanulnak is, kevesen tudnak. Terjedelme van, de hiányzik a mélye, mint a pocsolyának. S ha a jövő történetírás korunk hangulatát akarja megismerni zenénkből, a nagyon vékony erű magyar zene mellett kozmopolita áramot talál s ha keresi a nagy magyar művészeket, csak czigányokra és csehekre bukkan. A kormányzat sürgős teendője volna felkarolni ez ügyet minden irányban, nem zárva ki azt sem, hogy a középiskola kellő figyelemben részesítse. Ezért a digresszióért az olvasó elnézésére számítva, visszatérünk az általános művészeti oktatásra. A mi eszménk az, hogy érdemes és legalkalmasabb volna annak külön helyet biztosítani a tanításban. Ezt a helyet pedig legkönnyebben a görögpótló tantárgyak óráinak egy részében lehetne kijelelni, mert abban a reményben vagyunk, hogy mivel a görögpótló tanfolyam nem tudott népszerűvé lenni, szervesen beilleszkedni a rendszer keretébe s igy megfelelni a hozzá fűzött várakozásoknak, azok órái rövid időn felszabadulnak.**) Ha azonban külön tárgyul a művészettanítást nem lehetne behozni, akkor kétségtelenül a történelemnek is hozzá kell járulnia a kérdés megoldásához. Igaz ugyan, hogy a történettanítás eddig is szemet vetett a művészeti állapotokra, de ezt ezután részben fokozottabb mértékben, s különösen átgondoltabb módon teheti. Kiemelheti a müizlés koronként való hullámzását, a legkiválóbb alkotásokat és alkotókat, egy két jellemző megjegyzéssel kisérve a puszta megemlítést, a szemléltetést szélesebb körre kiterjesztheti. Annyira azonban ne menjünk, hogy a történelem stíltani *) Dr. Maczki Valér: Uti benyomások, 13—14. 1., Eger. **) Ezen reményünket a legújabban kiadott tanterv nem valósítja meg, de a a czélszerübb beosztással s a művészeti képzés nagyobb felkarolásával jobban beleilleszkedik a középiskolai oktatás keretébe. 2