Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 12 — Julius C, Livius, Sallustius, Tacitus, Xenophon, Herodotos az ókor egyegy darabját beszélik cl a tanulónak. Cicero olvasásában az államviszonyok, Horatiusnál a magánélet, Virgiliusban a vallásos és nemzeti érzés számos oldalával találkozik. A klasszikus nyelveket kisérő régiségtani jegyzetek kiegészítik a történettanítás vázlatos keretét. A modern nyelvek közül tárgyunk szempontjából jelentékeny szolgálatot tesz a német nyelvi tanítás. A Niebuhr-féle elbeszélések az ókori mondák világába vezetik a tanulót, a Cid-mondák a középkor erkölcseit, szokásait, a lovagi élet kötelességeit, erényeit, királyok és alattvalók viszonyát tárják a tanuló szemei elé. A modern történetirókból vett elbeszélések pedig a középkori intézményeket, művelődési viszonyokat vannak hivatva megvilágítani. Ép igy nyer világosságot az újkori történet is jeles írók, mint Ranke s fordítók müveinek olvastatásából. Végül Goethe, Schiller történeti tárgyú vagy vonatkozású remekei megbecsülhetetlen anyagot nyújtanak a történetoktatásnak. Ugyanígy bővíti a történeti tudást reáliskolákban a franczia nyelvi oktatás, melynek olvasmányai a franczia föld és nép sajátysgainak, kulturális viszonyainak, mult történeteinek nagy fi ók, Guizot, Thiers, Thierry müveiből való ismertetésére irányulnak. A hazai nyelv tanítása pedig úgy szólva párhuzamosan végig kiséri a történeti tanítást s főleg hatalmas támogatásban részesíti a nemzeti történetet. Feltünteti a történetírás kifejlődését a mese, monda, mithosz

) krónika kezdetleges formáiból. Feles számmal mutatja be a letűnt korok irodalmi termékeit, melyekben az egyéni és nemzeti eszmék és érzések ere lüktet. Jellemző példákon szemlélteti a művészi alakítás fajait, változásait. Az egyetemes és hazai történet sok oldalát, korát világosítja fel régebbi emlékekből, forrásmunkákból, s ujabbkori feldolgozásokban. Ezek az olvasmányok kiválóan alkalmasak arra is, hogy a tanuló erkölcsi és inüérzékét, kulturhajlamait, szabadság- és hazaszeretetét ápolják s e módon a történettanulást gyümölcsözővé tegyék. Nem kevéssé segíti tárgyunkat a földrajz, mikor leirja, megismerteti a népek lakóhelyét, a nagy világdráma színhelyét, bemutatja a különböző országok természeti, politikai és kulturális viszonyait. Ily módon számos rejtett körülménynek zárja pattan le, megvilágosodik az éghajlat történeti jelentősége, a mozdulatlan hegyek államalakító ereje, a zajló tengerek, folyók polgárosító szerepe. A földrajz a történetírás egyik szeme, mint a régiek mondták. Nem akarjuk túlhajtani elmélkedésünket, de mivel a tudományok közt kölcsönhatás van, a tanításban még azt is észre kell vennünk, a mi távolabbi vonatkozást mutat. A természettan bizonynyal neveli a belátást, az Ítélés helyességét, midőn lépten nyomon ismerteti a természeti tünemények törvényszerűségét, a »nihil sine causa sufficienti« elv érvényesülését; a mennyiségtan, a maga igazságaival csak erősíti a tanuló igazságszeretetét,