Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 11 — ifjú nemzedék tehát ettől nem tanulhat. A müveit nyugaton minden tekintetben magasabb szellemi intelligcnc/.iát találunk a középosztályban is, hiint nálunk. Ott sokat tudnak az iskolából s jobban szeretnek tanulni, mint a mi népünk és társadalmunk. Már magában a családban sokszor megismerkedik a gyermek hazája történetével, könyvet is inkább talál, mint a mi családaink tulipános ládáiban, padlásain. A történeti emlékek iránt nagyobb kegyelettel vannak, műtárgyak örökítik, ünnepek elevenítik fel a mult nagy tényeit, palotaszerü épületek őrzik a letűnt korok hagyományait, leleteit. Nálunk még nagyon fiatal a hasonló irányú buzgalom. Ezt az elmaradást, ezeket a hiányokat úgyszólván egészen az iskola s kivált a középiskola van hivatva pótolni. Sokkal nagyobb számot tesz az a támogatás, melyet a történettanítás egyéb tárgyak részéről nyer. És különösen értékes lesz ez a támogatás, ha a tárgyak közti természetes összefüggés nem esetleges, hanem tervszerűvé, tudatossá válik. így a vallástanból sok becses anyagot, tanulságot meríthet a történelem. A bibliai elbeszélésekből nemcsak népekről, hősökről, zsidó nemzetről, Egyptomról, Mózesről, Dávidról, Salamon királyról, római uralomról hall a tanuló, hanem megismer belölök sok államtani, társadalmi, erkölcsi rendre, műveltségre vonatkozó fogalmat. Megismerkedik a patriarkhális szervezettel, nomád élet viszonyaival, a törzseknek néppé alakulásával; tanul a népek, emberek erejéről, hitéről, hitetlenségéről, törvénytisztelete- és megszegéséről, adóról, anarkhikus állapotról, papság-, királyságról. Az erkölcstanban kezdi megérteni az ember belső életét, az erény nemességét, a bün utálatosságát; a dogmatikai tanok tanulása fejleszti értelmét, itélő képességét, felébreszti filozofiai hajlamát. Minél világosabban nyújtja mindezt a tanítás, annál biztosabban neveli a történeti érzéket s viszont minél élénkebb a történet előadása, annál jobban kifejlődik a tanuló vallásos érzése. A nyelvek tanulásában ép annyi alkalom kínálkozik a történeti tanítás mélyítésére, gazdagítására. Már maguk a nyelvek a népek élő tanúbizonyságai. Minden latin, görög szó a régi világ egy-egy fogalmát rejti magában, minden konstrukczió az illető nép gondolkodását világítja meg a mellett, hogy úgy a régi, mint modern nyelvek olvasmányai kimeríthetetlen történeti anyagot szolgáltatnak a tanításnak. A gimnáziumi tanítás utasításai is a négy alsó osztály latin és magyar olvasmányait >a történeti érdekkeltés hathatós eszközeinek tekintik*, magoknak a klasszikus müveknek megismerését, az író gondolkodásába, müvének szerkezetébe való behatolást a négy felső osztálynak szánják úgy, hogy »az irodalmi tanítás egyszersmind a történeti belátásnak és az aesthetikai Ízlésnek is nevelő iskolája« legyen.*) *) A gymn. tanítás terve s a reá vonatkozó utasítások, 53. és 65. 1.