Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

— 41 — Hidegben-melegben, esőben-viharban menni iskolába nem épen kellemes ugyan; de ezektől az egyfolytában tanítással meg nem menekedhetünk s az időjárás viszontagságaihoz szoktatni az ifjút .... egyik neveléstani princípium. Komolyabb arczot ölt az a szemrehányás, hogy -megosztott tanítás* megzavarja a család életrendjét. Az ifjú, ki 12 órakor megy haza, azonnal étkezni kíván, pedig még atyja hivatalban van vagy hivatásszerű munkája után jár. Igy a gyermek kénytelen a cselédséggel étkezni, kelletlenül s roszszúl táplálkozik; elmulasztja a legszebb alkalmat, hogy étkezésnél a társadalmi illem szabályait elsajátítsa. Hova jutottunk! . . . Eddig az iskola kérte a családot: legyen segítségére a gyermeknevelésben; ma a társadalom vádolja az iskolát, hogy feldúlja a család életrendjét. Vagy csakugyan úgy van, hogy ma a családi élet nem áll másban, mint a déli együttétkezésben ? . . Nem hiszem, nem vallom, nem fogadom el. Hála Isten! nekem a családi életről egészen más tapasztalásom van. Ismerek édes anyát, ki nem megy társaságokba, nem megy színházba, nem megy barátnéihoz, rokonaihoz, mert otthon van legdrágább kincse, VlII-ik osztályú fia, ki az érettségire készül; öt nem hagyhatja el, mert hátha fájna neki, hogy mig ő dolgozik, anyja mulatságokba jár. E gondolat megzavarhatná, szórakozottá tenné, arra bírhatná, hogy barátokat szerezzen vagy azokat hívjon magához. Ismerek édes apát, ki hivatala után nem megy a körbe, nem keresi föl a szórakoztató helyeket, mert otthon vannak iskolába járó kisebb-nagyobb gyermekei. Haza megy tehát. Kikérdezi mindeniket a leczkéböl, aztán előveszi a földrajzot s a vasúti térképet. El kezdenek képzeletben utazni. Bebarangolják a Kárpátok vadregényes vidékét, a szép Balaton környékét, az aranykalászos Alföld rónáit, az Al-Duna és Vaskapu mesés útjait, sőt fölkeresik a távolban a külföld nevezetesebb városait. Közben a nagyobbik egyet zongoráz, énekel ; más alkalommal jut idö szavalatra, magyar jeles írók müveinek olvasására stb. A hol ily irányban fejlik ki a családi élet, ott nem kél panasz az iskola ellen, hogy az feldúlja az életrendet, sőt inkább megnyugtató a szülőre, mert tudja, hogy gyermeke jó helyen van s már előre örülnek a kellemes családi estének, a mikor megbeszélik az iskolában lefolyt élményeket. Napközben az apa és anya úgyis eléggé le vannak kötve saját teendőikkel. Aztán a három szabad délután, a vasár és ünnepnapok, valamint a húsvéti, karácsonyi s egyéb szünetek bő alkalmat nyújtanak a szülőknek, hogy gyermekeikkel nem csak estve, hanem az egész nap folyamán érintkezzenek s nevelésüket irányítsák. Valóban, ha a délutáni tanítás ellenzői csak ezeket az ellenérveket hozhatják föl, vajmi kevés okunk van reá, hogy a társadalmi élettel oly bensőleg összeforrott régibb rendszerrel szakítva az újítás után kapkodjunk.