Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

Vannak azonban egyéb okok, melyek a délutáni tanítás ellen szólanak. Ilyen az a physiologiai káros befolyás, melyet a déli étkezés a szellemi munkásságra gyakorol. Nagyobb étkezés után egy-két órán keresztül a gyomor emésztő működése oly erősen megtámadja az agyat, hogy ekkor minden erösebb szellemi munkásság ártalmasan hat vissza a testi szervezetre. Míg a gyomor emésztő működése tart, a vér az erősen működő testrész felé tolul s az agyban alább száll a vércirculatio. A tele gyomor feltolja a rekesz-izmot, ezáltal korlátozza a szívverést és lélekzést; ezért étkezés után a felső testrészszel előre hajolva ülni nem tanácsos. Az érverés gyorsabb, a test hömérséke magasabb lesz; s ez a physiologiai állapot — habár rövid időre — megzavarja a közérzést. Ilyenkor üdülő és gyenge egyéneknél, valóságos emésztési láz fejlődhetik ki. Az agy alább szálló vércirculatiója gyengíti az agy működő képességét. Mi tehát étkezés után a teendő? Erre maga a természet szolgál a legjobb útmutatással, mert evés után majdnem legyőzhetetlen hajlandóságot kelt a pihenésre. Csak pihenés alatt nyeri vissza az agy a szükséges vérbőséget. A pihenés aztán két tekintetben is hasznos: először előmozdítja az emésztést, másodszor felüdíti az agyat. Étkezés után a pihenés főleg azoknak ajánlatos, kik megelőzőleg erős szellemi munkában fáradtak, fölgerjedt kedélyállapotban voltak s a gyenge testi szervezetiteknek; csak a vérmesek és kövérek szenvednek kivételt. Természetes, az agy tevékenységét ebben az állapotban is lehet fokozni, csakhogy ilyformán elvonjuk a vért az emésztő szervtől s kényszeritjük az agy felé haladni, a mi zavarja az emésztést s idővel komoly testi bajoknak lehet szülője. Az orvostudomány a tanulóknál gyakrabban fölmerülő vértorlódásokat és főfájásokat a szellemi munka által megzavart emésztésre vezeti vissza.* Ha a nevelésben pusztán az egészségtani szempont volna az irányadó, a vitás kérdés egész egyszerűen ezen alapelv szerint volna eldönthető: ebéd után a megfeszített szellemi munka káros, tehát meg kell szüntetni a délutáni előadást. Csakhogy a kérdés eldöntése nem ily egyszerű. A jelenkor az egyetemes haladás kora. Nincs intézmény, nincs néposztály, mely ne a szellemi haladást tartaná egyik elsőrangú czéljának. A különböző iskolák azt kívánják, hogy az ifjú sokat tanuljon; hogy fiatal korában szerezze meg mindenki az egész életre szükséges műveltségi anyagot; oly lázas izgatottsággal nevelünk és tanítunk, mintha nem az egész élet, hanem csak a fiatal kor volna hivatva a szellem fejlesztésére. így a tanulni valók egész özönével árasztják el az ifjút s a tanulás többé már nem eszköz, hanem önczél lesz; az encyclopaedicus képzés számtalan sok esemény, szám és szóanyaggal árasztja el az ifjú elmét; a beható értelmi tanulásra nincs idő, sokat és gyorsan kell végezni, segélyül kell hivni az emlékező erőt. * L. Verhandlungen der fünften Directoren-Versammlung in der Provinz Posen. 1879.