Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

— 13 — idegzetet kellő élénkségben tartani. A 24 órából álló napnak föbeosztása az volt, hogy 6 óra esett az imádságra, ismét 6 óra a szellemi munkára, 6 óra a kézimunkára és 6 óra az alvásra. Ezen fö napi periódusokból kellett aztán itt is, ott is egy kis időt elcsípni az étkezésre, a szórakozásra stb. Az évszakok és napok különbözősége szerint különböző volt a részletes beosztás, így pl. vasár- és ünnepnapokon elesett a kézi munka, de hosszabb volt a káptalan és több idő maradt a szellemi munkára. Téli évszakban is mindig a szellemi munka volt a túlsúlyban. Nyáron pedig a kézi munka, kivált a kaszálás és aratás idején, annyira túlsúlyra emelkedett, hogy néha még a sz. mise hallgatása is elmaradt. Egyéb részletekkel így állunk: húsvéttól kezdve október hó l-ig délelőtt 10 órától kezdve az ebédig szellemi munka volt előirva. Ezt megelőzőleg, valamint az ebéd és szórakozás után kézi munkával foglalkoztak. Október hó 1-től a nagyböjtig reggel szellemi, délután kézi munkát ir elő a szabályzat. Ezt az étkezési rend is így követelte, melyről egyébként majd később lesz még szó. A cziszterczieknél a kézimunkának egész jelentőségét csak ugy vagyunk képesek megérteni, ha a tulajdonképeni szerzeteseken, monachusokon kivül, szemügyre veszsziik az u. n. conversusokat, kiket a népnyelvén munkás, paraszt vagy szakálas testvéreknek nevezhetünk. Ezek is szerzetesek voltak és a szabályzat szerint mindenben, az étkezésben is, a monachusokkal egyformák. De mig a monachusok a napnak egy részét, körülbelül felét, az imádságra és a szellemi munkára fordították, addig ez a munkás-testvér tulnyomólag kézi munkával foglalkozott; előirt imádsága rövidebb ideig tartott és a szellemiekkel egyáltalán nem foglalkozott. Ez a munkás-testvér rendesen a nép legalacsonyabb osztályából jött a kolostorba. Szegény jobbágyak, szolgák, zsellérek szoktak a kolostor kapuin kopogtatni és fölvételt kérni. Gondoljunk vissza kissé azon időkre, a XII. századbeli állapotokra. A pogányságból eredő rabszolgaság maradványai még megvoltak a középkorban. A szegény paraszt földesurának volt tulajdona. A szabadság szellője akkortájt csakis a kolostor vidékéről érintette a leigázott jobbágynak izzadt homlokát. A cziszterczi kolostorok iránt való tekintetből az urak, •— igy pl. Champagne herczege, —• egyszer s mindenkorra megadták a szabadságlevdet mindazon jobbágyaknak, kik kolostorba akartak lépni. így tehát az a szegény jobbágy, ki a világban alig jött emberszámba, kinek munkáját a föld urai mindenféle czim alatt megfosztották gyümölcseitől, abban a pillanatba^ mikor a kolostor kapuját átlépte, egyszerre szabad ember lett. így tehát a cziszterczi kolostorokban több mint hétszáz évvel előbb békés folyamatban volt a jobbágyságnak azon fölszabadítása, melyet a későbbi forradalmak csak annyi vajúdás után tudtak keresztülvinni. A jobbágy a cziszterczi kolostorban nemcsak szabad ember lett, hanem teljesen egyenrangú a kolostor többi tagjaival,