Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

— 14 — a monachusokkal; közte és egy királyi herczeg közt többé nem volt semmi különbség. így pl. Clairvauxról tudjuk, hogy ott több szomszédos lovag és grófi rangban levő földesúr lépett szerzetbe, a hol aztán előbbi jobbágyával találkozott; s egy szép napon az a különös látvány tárul föl előttünk, hogy az ur és a jobbágy együtt túrják s müvelik á földet, együtt aratják le a termést. Az uri nép leszállt, a paraszt fölemelkedett, és a világ bámulva látta a valóságos egyenlőséget és testvériséget; látta ezt azon szabadság fehér lobogója alatt, melyet a cziszterczi szerzetesek tűztek ki Európaszerte mindenütt. Ki kell itt emelnünk a czisztercziek ősi szabályzatának egyik sarkalatos, nagyon jellemző vonását. Ez az ősi szabályzat nyiltan és kereken kimondja azt, hogy a kolostor vagyonát és jövödelmét nem képezheti semmi olyan, a mi idegen munkának lenne gyümölcse. így pl. a czisztercziek eredetileg nem fogadtak el tizedeket és semmi olyas adományt, melyhez a jobbágyságnak bármely kötelezettsége fűződött. Az Institutumok 9-ik fejezete megtilt minden haszonélvezetet, akár a földek bérletéből, akár a malmoknak vagy pékmühelyeknek jövedékéből. Sőt a templomokban a sz. misékből vagy bármely más egyházi ténykedésekből eredő jövedelmet is megtilt az említett szabályzat. A czisztercziek nem akartak senkire szorulni, hogy megélhessenek ; de nem akartak bárki emberfiától bármely czimen eredő haszonból vagy jövedelemből meggazdagodni sem. Sőt az volt hivatásuk, hogy saját erejükből és saját munkájokkal éppen ott alkossanak paradicsomokat, a hol eddig mások megélni sem voltak képesek. Ezért van az, hogy az első cziszterczi kolostoroknak tett adományok rendesen olyan területekre vonatkoznak, melyek eddig egészen parlagon hevertek és a melyeket azért adtak nekik, mert más senki azt elfogadni hajlandó nem volt. Az ilyen területeken telepedett czisztercziek aztán hozzá láttak a munkához. Az emiitett munkás-testvérek képezték a fő munkaerőt; de támogatták ezeket a többi monachusok is. Ezen utóbbiaknak magas szellemi műveltsége képezte e munkálatnál a szellemi tökét; a monachusok terveztek, irányítottak, vezettek. Továbbá, az egész kolostor, összes tagjaiban és intézményeiben, érvényesítette ezen munkálatnál azt a hipotékát, melylyel azon időben a szerzeteseken kívül senki más nem rendelkezett: a józanságot t. i., meg az önmegtagadást, a szegényes egyszerűséget és a tökéletes igénytelenséget. így történt, hogy a cziszterczi kolostorok rövid néhány év alatt gazdagok lettek ott, a hol eddig még az ég madarai sem tudtak megélni, így történt pl. hogy sz. Bernárd kolostorában, Clairvauxban, eleinte oly kimondhatatlan nagy volt az inség, hogy a szerzetesek gyökerekből és falevelekből éltek, és a makk, meg a zabkenyér csak ünnepnapokon került az asztalra; de már 10 évvel a kolostor alapítása után, 1125—6-ban, a mely évben Burgundia és Champagne vidékein éhínség volt, naponta 2000 embernek tudott kenyeret adni; s általában az egész környéknek nyilvános magtárává lett.