Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1896

IX s igy azok tervszerű fejlesztését lehetővé tette; a zeneiskolát, melynek felállítását még 1874-ben ö is erélyesen sürgette, mint annak felügyelője éber figyelemmel kisérte, fejlődését biztosította. így vált lehetővé, hogy főgimnáziumunk az ezeréves országos kiállításon méltó helyet foglalt el az egyenrangú tanintézetek sorában. Idejének legnagyobb részét irodájában s az intézet helyiségeiben tölté. Gondosan felügyelt a tisztaságra, rendre. Szorgalmasan látogatta az előadásokat, mely alkalmakkor a tanulókhoz buzdító szavakat intézett, atyai szívvel intve, kérve őket, hogy vallásosak, jó erkölcsüek, a hazát mindennél többre becsülök legyenek, mert csak igy lesz rajtuk Isten áldása, igy lehetnek az egyház és a haza hü fiai, a szülök öröme s a társadalom hasznos tagjai egykor. Szerzett tapasztalatait, megjegyzéseit a tanárokkal nem közölte rideg hivatalosan. Tudta ö, hogy a tanárok neki nem egyszerűen hivatalos közegei, hanem társai, az Úrban testvérei, kiket vele az oltár, az evangélium szelleme, szent Bernárd neve elválaszthatatlanúl egyesít. Tisztán állt előtte, hogy a szerzetes tanárcsalád jellege egészen más s teljesen elütő a világi intézmények keretétől. Ennek a családnak tehát törvénye is más, mint a mely a világi életben uralkodik. A világi hivatalok érintkezése lehet rideg, érdes, a körülményekhez képest ellenséges is; a hivatalos egyén családi fészkébe visszatérve, melegséget, szeretetet, megnyugvást talál. Szerzetes életben a hivatalos súrlódásokból eredő keserűséget csak egy enyhítheti: a hit vigasza. S mig azt fel nem találja az egyén, az egyenetlenségek utóíze követi öt a közös étterembe, társalgó szobába, s nem egy könnyen hagyja el öt czellája ajtajánál sem. Pallér világos eszű, értelmes gondolkodású ember volt, tehát helyesen fogta fel helyzetét, szerepét s a szerzetes-tanári intézmény különleges állapotát. De azt is nagyon jól tudta, hogy a tanár nem gyermek, hanem férfiú, nem tanuló, hanem tanár. Tudta, hogy a csemetét okosan lehet és kell is hajlítani, de a kialakult szervezet erőszakos nyomás alatt inkább törik, mint hajlik. Nem felejté, hogy ujjaink sem egyformák. Tanár és tanár közt is van különbség, legfelebb abban egyeznek meg mindannyian, hogy mindegyik sokat türt, fáradott és izzadt,