Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1896

VIII megkövetelte. S ha néha még sem tudta valaki, inkább fájt neki, mint boszankodott. Leginkább csak a rendetlenség, vagy pajkosság boszantotta fel öt. Ilyenkor azután keményen lehordta a hibát elkövetőt. Ez azonban csak nagy ritkán történt. A jó tanárt még a rossz tanuló is kimélni, becsülni szokta, nemcsak félelemből, hanem bizonyos szégyenérzetböl is, mely vádlólag lép fel a magáról megfeledkező ellen. Ez a világos s mégis takarékos, a tárgyat minden oldalról megvilágosító előadás, a megértetés ritka adománya, a gyengédséggel páros erély adta neki azt a tekintélyt, mely imponált és felemelt, tiszteletet s szeretetet fakasztott iránta a legsivárabb szívben is. Hozzájárult, hogy ö, főleg fiatalabb éveiben, az iskolai órát nem tekintette valami szűkre szabott kalodának; érdeklődő, kiváncsiaskodó tanítványaival szívesen maradt vissza csengetés után is a tanteremben, szeretettel felelgetve kérdéseikre, ujabb példákat, megannyi talányokat adva fel nekik a megfejtésre. Tanári erényeinek diadémját pedig a páratlan igazságszeretet képezte; mert bár szigorúan, de mindig részrehajlatlanúl s következetesen bánt az ifjúsággal. S jellemének ez az oldala juttatta öt azon kevesek közé, kikre hálával emlékeznek vissza valamennyi tanítványai. Mikor aztán igazgatóvá lépett elő, époly jeles tanférfiunak mutatta magát, mint az iskolai előadó széken. Munkaszeretet levén egyéniségének alapvonása, a tevékenységben példával járt a tanári testület és ifjúság előtt. Az éjfél úgy, mint a kora hajnal íróasztalánál találta öt s nem egyszer láttuk csak egy negyedórával vacsoraidő előtt kijönni a rendház ajtaján, mikor többi társai napi sétáik végzése után már bemenőben voltak. Neki csak perczek jutottak arra, hogy munkája fáradalmait kipihenje. Eveken át tartott, mig az igazgatói irodát az ujabb követelményeknek megfelelően rendezte; a hivatalos ügyvitelt, pedáns buzgósággal és csinnal teljesítette; az intézeti épületben czélszerü átalakításokat eszközölt; a rajztermet, természetrajzi szertárt alkalmasabb helyen helyezte el s úgy ezeket, mint a tornacsarnokot és osztálytermeket számos beruházással gazdagította; az intézet történetét avatott egyénnel megíratta; a tanári' és ifjúsági könyvtárakat rendeztette