Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1894

— 4 — nünk, mert csak igy kapunk tiszta képet valamely iskola kiilső- és belső életéről egyaránt. S ez nagyon fontos dolog s mivel a középiskolák történetének megirói azt legnagyobb részt nem vették figyelembe, ennek tulajdonítható, hogy nevelésünk és oktatásunk története nem igen ismeretes előttünk. Azt tudjuk, hogy alig volt nyugaton olyan szellemi mozgalom, a melynek legalább szélső hullámai hazánkba utat ne találtak volna; hogy alig volt az oktatás terén valami nemes eszme, a melynek hazánkban hirdetője nem akadt volna: de nem tudjuk, hogy az eszmék nálunk milyen átalakuláson mentek keresztül, nem kerestük oktatásunk történetében, speciális nemzeti vonásainkat, szóval hiányzik nálunk a tradiczió, nem ismerjük oktatásunk múltját, hogy arra építhettünk volna. A tradiczió hiánya volt a baj oktatásunk terén a múltban is. Hiában terjedtek el a legnemesebb eszmék, hiába léptették életbe a legjobb reformokat, azok állandóak nem maradtak, mert egyrészt hiányzott az egységes vezetés, másrészt mert a háborús viszonyok és körülmények útját állták az egészséges fejlődésnek s újra kellett kezdeni a dolgot elülről, valahányszor építeni akartak. S vájjon jelenlegi közoktatásunknak is nem az-e baja? Ki meri tagadni, hogy nem történnek nálunk reformok e téren? Hiszen talán épen az a baj, hogy túlságos sok a reform. De mi történik'? Atveszsziik nagyobb és műveltebb államok reform-eszméit, a melyeket talán nem is emésztettünk meg eléggé, alkalmazzuk iskoláinkban s egy-két évtized, sokszor rövidebb idő alatt is kitűnik, hogy ez a reform másutt talán kitűnő, de nálunk nem válik be, az idegen virág a mi éghajlatunk alatt nem jól tenyészik s íme mi kidobjuk azt iskoláinkból s újra kisérletezünk egy másik eszmével. Egészen máskép volna, ha ismernők oktatásügyünk múltját, a melyre biztosan építhetnénk a jelenben, ha tisztában volnánk nemzeti speciális vonásainkkal, a melyekhez az átvett idegen eszméket alkalmaznók, igy igen is lenne egészséges, virágzó közoktatásügyünk, lenne olyan nevelési módunk, a melyben a nemzeti szellem nyilatkoznék meg. Ezért tartom én fontosnak azt a dolgot, hogy középiskoláink történetét megirjuk. Azután meg talán a város nemes közönségére sem lesz érdektelen a fehérvári gimnázium története. Hiszen az intézet eredete a