Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— 4° — Ulanius. (Vitéz lélek, el nem hagyja magát!

1) Leángus. Megvallom, bűntelen dorgáltalak, fiam! Megkövetnélek, ha a te ritka erkölcsöd felül nem haladná az én hértelenkedésemet. Mindenkor ugyan becsültelek, de most éppen meggyőzted reménységemet. (Roddit ei gladium.) Ulanius. Mond meg neki legalább, hogy ö nem lészen király. Leángus. Nem, azt nem. Jöszte velem kedves Mintheusom a templomba, ott kimondom a királyt. Te ezen birodalomnak gyámolya és ékessége vagy. Az én gondjaimnak és dolgaimnak édes jutalom vagy, de király, megvallom, nem vagy. 5. Kimenet. Ulanius és Mintheus. Mintheus. .Reményiem vala, hogy királyságra kapván, téged is elősegíthetlek; de bezzeg . . . Ulanius. Ha király nem vagy is, méltó vagy barátom, a kihez tapasztalt hűségemet ezután is megmutassam. Nem szűkölködik az a forgandó szerencsének bizontalan ajándéki nélkül, a kit a természet így felékesített. Az egész világ birodalmáért fel nem cserélném a te erkölcsidet. Mintheus. Annál nagyobbra tartom Ítéletedet, mennél ritkább, a ki érdeme szerént becsülje a jó erkölcsöt. Ulanius. Menjünk a templomba, Leángus reánk vár. Mintheus. Eredj te előre Sivénussal együtt, mindjárást inadban leszek. Ulanius. Sivénus a váron kivül lódula iménten, oda, a hol a vár bástyáit mossa a viz, hogy a pártütőket hátra verje; Isten tudja, mikor jő vissza. Mintheus. Ah gondatlan! Én oly nagy bajjal száján tartom a versengő népet; önnön magamat zálogba vetem s kezessé teszem érette; ő ismét felberzeszti habahurjákodván magát veszélybe ereszti! Engedd barátom, hadd menjek segítségére; talán eddig szoros neki a kapeza. Ulanius. Tehát engem Sivénusért gyámoltalan itt hagysz? Mintheus. Sivénus a dühös nép villogó fegyvere közt a lelkét markában hordozza, tenéked semmi hántásod itt nincsen. Ulanius. Most látom, miképpen kedveled Sivénust. Mintheus. Igazán szeretem, mint jó barátomat. Most vagyon ideje, hogy megmutassam hűségemet. 6'. Kimenet. Ulanius egyedül. Ha valaki esztelenségnek tartja az igaz szeretet szelének neki ereszteni a vitorlát, tekintse Mintheus hűségét és bizvást hányja szememre hozzá való kedvemet. 7. Kimenet. Leángus katonákkal és Lisingus. Leángus. Ahá hitetlen korcsosok! most kell-e híremmé adnotok ily nagy veszedelmet, mikor már a körmömre égett? Noszsza! jertek utánam, Sivénust oltalmazzuk . . . IAsingus. Ah haszontalan! Késő a segedelem! oda van! . . . !) Magánbeszéd.