Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— 28 — 5. Kimenet. Mintheus, azután Lcángus. Mintheus. Meg nem csalatkoztam, hív társra találtam. Testvéremtől sem várhatnék nagyobb hűséget. Leángus. Hallod-e Mintheus! Hol az én fiam? mit csinálsz itt egyedül? Mintheus. Uram éppen őtet nyomozom. Leángus. Talán majd előkerül. Most ide figyelmezz, ne tétovázz, valld meg igazán szereted-e Sivénust? Mintheus. Szeretem-e Sivénust? Mit akar ez a kérdés? Ne kételkedjél, szeretem mint deli vitézét, mint jóbarátomat, mint szószólómat az udvarban, paizsomat az hadban; szeretem önkényemből nyájasságáért és érdemiért. Leángus. Jut-e eszedbe ki s mi voltál? Mintheus. Alacsony rendből, idegen kézben, azt sem tudom, kihozott e világra. Leángus. Hát most mit tartasz felőlem, hogyan s miképp birod magad? Mintheus. Most Istennek hála, melyért is csókolom atyai kezeidet, a fővezérek között kincscsel s méltósággal díszeskedem. sinai dandárnak feles része parancsolatomon indul meg. leángus. Veszed-e észre, mivel tartozol ezekért a nagy Istennek és én ... Mintheus. Uram, miért kinozsz engem igy? Mivel érdemlettem én ezen fartatást? Tehát hitetlenségemtől, vagy háladatlanságomtól tartasz-e? Ha gyanakodol rólam, vedd vissza minden ajándékidat; sőt vedd fejemet, ellent nem állok; de ezen gyanóságat, óh egek! nem szenvedhetem! Leángus. Jöszte, kedves Mintheusom, hadd öleljelek meg, tapasztalom hűségedet, lesz gondom előmeneteledre ezután is, semmiben nem vádollak. Talán még ma hasznodat veszem. Mintheus. Kész szolgád, parancsolj. Leángus. Még nincsen ideje. Ember légy tovább is. Mintheus. Mig hűségemet Isten s világ előtt meg nem mutatom jeles cselekedettel, meg nem nyugszik szivem. Leángus. Csak lassan járj, ma végbe viheted. 6. Kimenet. Leángus egyedül. íme elérkezett már az a nap, mely annyi gondomba, sóhajtásomba került. Sinai birodalomnak mindeddig rejtekben tartott örökösét napfényre hozom ma. Ősének vérszerint reá maradott királyi székébe ültetem ma, a kit irmagul őriztem és annyi dajkálkodással neveltem. Már-már partra jutok; nincs miért féljek hajótöréstől. Az hitetlen pártütésnek vezérit egy szálig megfojtotta az Isten, lecsillapodott minden zenebona: a hadi vezérek kezemre esküdtek. A,tatárországi segedelem majd itt terem. Ah! mennyei elmék! kik az emberi szerencsének koczkáját pergetitek, fordítsátok kívánságomra! Íme, tudjátok, egyetlenegy magzatomat királyomért feláldoztam, farkas kaszára vetettem. Nem kérek más jutalmat, ez legyen hűségemnek kivánt bére;, azután messétek el életem fonalát: eleget éltem, hazámat boldogítottam. De micsoda kopogást hallok?