Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— 29 — 7. Kimenet. Leángus, Sivénus. Leángus. Felettébb vidám tekintetű az én Sivénusom! Hová sietsz fiam? Sivénus. Lábaidhoz borulok, atyám! Leángus. Mit cselekszel? Kelj fel! Hát ti? Sivénus. Követ vagyok hozzád, nem tartlak szóval: királyunk légy, arra kérlek az egész ország nevével. Leángus. Mit mondasz fiam! Sivénus. Már egyszer végtére . . . (Involat) Leángus. Keljetek fel, másképp meg nem hallgatlak. Sivénus. Már egyszer végtére ime megjutalmazza az Isten sok érdemidet. Méltó, hogy a ki eddig ezen taméntlan birodalomnak gondviselő atyja voltál, már egyszer fejedelemmé légy. Leángus Mit beszélsz? Sivénus. A fővezérek, a tanács, a papok, az egész gyülekezet, kicsinytől fogva nagyig minden renden valók alig várják válaszodat. Azt óhajtja mindenféle ember. Készen vár az üres királyi szék, és én kinek-kinek személyében általjában arra kérlek. Leángus. (Álnok szerencse meg akarsz tántorítani! de emberre találtál, nagy fát mozgatsz, másutt vágd bele a fejszét, ha akarod rongálni. Egy királyi korona meg nem szédíti Leángus fejét.

1) Sivénus. Haboz az elméd, oh szülőm! Leángus. És te azon álmélkodol? Mely súlyos legyen a királyi korona, érzik a világ fejedelmi. Tudod fiam, mely bajos állapot az alattvalóknak törvényt szabni és mindenben nekik jó péklát adni? azokat zabolán s szíjokon tartani s egyszersmind kedvekre járni ? a rosszakat büntetni, a jóknak kedvezni, mindeneknek eleget tenni ? otthon mindennek igazságot szolgáltatni, künn az ellenséggel csatázni? Tudod, hány késértő ostromolja a király erkölcsét? A bővelkedés tunyasága, a nagy hatalom kegyetlensége nyakra-főre taszítja; a tündérgyönyöriiség elveszi szemefényét, a ravasz hízelkedők hányszor bekötik szemét, egyszóval ugyan tánczot jár körülötte mindenféle kelepczét hányó fortély! Sivénus. Ertem, jól előmbe rakogattad ezen tengernek minden hajósiilyesztö helyeit. Leángus. És mégis csudálod, hogy vaktába neki nem ereszkedem? Sivénus. A tudós kormányos, ki így tudja, hol . . . Leángus. Menjetek vissza a gyülekezetbe, ott megértitek akaratom. Te azonban fiam, jer velem a templomba, imádd az Istent, hogy szerencséltesse szándékom. 8. Kimenet. Sivénus és Lisingus. Lisingus. Sivénus ! halljad. Sivénus. Ah kedves barátom ! Lisingus. Igaz-e, hogy atyád . . . (Involat.) Sivénus. Igaz, igen igaz. !) Magánbeszéd.