Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— io7 — általa az emberi kevélységet s végül, liogy általa mutassa ki és gyakorolja véghetetlen és határt nem ismerő irgalmát egyrészt, másrészt örök igazságosságát. Mindenesetre könnyebb lenne roszat soha nem gondolni, roszat soha nem kivánni, látni s hallani . . . de koránt sem lenne jobb. S az a jó Isten, a ki" megengedi, hogy bűnre, hogy roszra kisértessünk, nem enged minket soha erőnkön felül kisértetni. Ne zugolódjunk tehát soha a miatt, hogy bűnre ingereltetünk ! . . . íme „Krisztus Urunk is kitette magát az ördög kísértéseinek, hogy közienjárjon értünk a kísértések legyőzése végett, nemcsak segélyt, de példát is adva" — a mint sz. Ágoston oly szépen mondja. Ugyanaz valósult Jézusnál, mint az emberi nem Megváltójánál, a mi Ádámnál, az emberiség ősatyjánál a paradicsomban s ugyanaz valósul mindnyájunknál, mindegyikünknél k. ifjak: harcz a jó és rosz, az igazság és a hazugság, más szóval harcz az Isten és Lucifer között. Jól mondja Madách örökszép müvében Lucifer az Úrhoz intézett gőgös szavaiban: «Lucifer a . . . . nevem Ki a tagadás ősi szelleme vagyok Győztél felettem, mert az végzetem, Hogy harczaimban bukjam szüntelen, De uj erővel felkeljek megint. Te anyagot szültél, én tért nyerék, Az élet mellett ott van a halál A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény. Ott állok, látod, hol te mindenütt!® . . . Folyton .és folyton ugyanaz a harcz, csak mindig más alakban. A fegyver is a régi s folyton az a hármas élű gyilok: Luxuria, Superbia, Cupido: A test kívánsága, az élet kevélysége s a szemek kívánsága, vagyis az élvvágy, a gőg s a bírvágy. (Sz. Ján. I. lev. II. 16.) Ezzel, ugyané 3 élű fegyverrel tört, a mint hallottuk, még az Ur ellen is: legelső volt az élvvágy: „Ha Isten fia vagy, mondd, hoyy e kövek kenyerekké változzanak." Miután megéhezett az Üdvözítő., a mint hallottuk: ebben támadja meg. Légy mohó, élvezd a test élveit, sőt tégy csodát ez élvekért, különben nem hiszem, hogy Isten fia vagy. . . Nem ismersz-e magadra kedves ifjú hallgatóm, mikor ezt hallgatod ? . . . Nem kisértett-e meg már téged is a sátán a test vágyai s élvei árán ? ... A második a gőg: Ha Isten fia vagy, bocsásd le magad, hiszen nagy Ur vagy, angyalok tartják kezed lábad, ne hogy megsértsed. ... A harmadik a bírvágy : Mind, az egész világot oda adom neked, mind a mit látsz . . . csak . . . csak leborulva imádj engemet! Ah! szomorú képe a folyton folyvást történő tragoediának az élet színpadán. .!ól mondja Lucifer: Nincs-e, egy háromságom nékem is ? Az észben itt kevélységem jege, Lényem legfelső lényege : Superbia, A szívben üszköm itt: Luxuria Es karjaimban hírvágyam: Cupido 1 És nézz alá és mond, és nem imád E háromságban engem e világ ?» . . . (KAiwáu k. „Hognuiu k.")