Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1890

— 11 — Legyen e végből a mellékelt ábrán AB a rácsnak vízszintes vetülete, A essenek erre merőlegesen a fénysugarak. Az ily sugarak elérkeznek az átlátszatlan helyek határához, az ábrán a és b határpontokhoz, ezek a fény rezgési elmélete alapján ismét új rezgéseknek válnak kiinduló pontjává s így önálló fényforrásoknak tekinthetők. Az ezen pontokból kiinduló sugárnyalábok általában interferálnak, — kivéve azon sugárnyalábot, mely egyirányú folytatása a rácshoz érkezett párhuzamos fénysugaraknak — és pedig különböző utkülönbséggel a szerint, a mint a sugárnyaláb más és más szöggel hajlíttatott. Általában az útkülönbség pl. épen az a és b pontból & szög alatt kiinduló sugarak közt ad, más két szomszédos pontból szintén & szög alatt az ernyő ugyanazon pontjához érkező fénysugarak közt szintén ez, miután a rések igen kis szélessége s az ernyő nagyobb távolsága folytán, az ernyő ugyanegy pontjában találkozó fénysugarak párhuzamosaknak vehetők. Ha most megvonjuk ad J_ bd merőlegest, s ab-közt d-vel jelöljük, lesz az útkülönbség: ad = d sin fr 1) Tehát az útkülönbség oly sugarak közt, melyek párhuzamosan hagyják el a rácsot, ugyanaz és függ az elhajlitás szögétől s a közök szélességétől. E szerint a rések kellő sokszorosítása és kicsinyítése által el lehet érni azt, hogy tetszés szerinti útkülönbségeket létesítünk. Lesz a sok irány közül mindenesetre több olyan, melyben a párhuzamosan elhajlított fénysugarak egymást erősítik, ilyeneknek utkiilönbsége, a fényhullámhossznak egészszámú többszöröse, s ha a megfelelő szöget, melynél ez fellép ítn-el jelöljük, az útkülönbséget t-vel lesz t = d sin 2) de másrészt fényerősödés esetében t = nX 3) Összekapcsolva a 2) és 3) alatti egyenlőségeket, kapjuk: X = - sin K n