Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 95 — „Élted — miként a vésztől hányt hajóké; Magad te — rejtvény, egy villámsugár .... Ki az, ki tudná: hol kél, s merre száll?" „Lemondás", „Halálfrigy", „Vigasztalás", „Én és szivem" „Második szerelem," „A köny," „Edes kin", „Féltés" cimiiekben a szerelem, „Hamvazó szerdán", „Agg vitéz", „Hunyady", „Visegrád", „Szilveszter éjén", „Ajánlat"-ban a hazafiság, „Hahnemann"-ban a tudomány lelkesedése, „Az őrangyalhoz" ciműben a vallás szava ad hangot a költő emelkedett ihletének. „Az adó Zalában" 1843-ban, tehát a mozgalmak heves korában született. Hatalmas torzkép, a nemesi szűkkeblűség ostorozására. A mű 12 szonettből áll, tehát tulajdonkép nem u. n. szonettkoszoru, mely 15 szonettből s az utolsó az előbbiek egy-egy sorából alakul. Egy zajos megyegyülés történetét beszéli el sok jellemző erővel, metsző gúnnyal, ironikus hangon. Az ólmos botok korában elhangzik a szó: adózzék a nemes is hazája oltárán. A szóra hazánk egy „álmos bajnoka" lóra kap; egybegyűjti hiveit, de csak a nemesekkel áll szóba, a parasztságot elkergeti. A kérdés tárgyalás alá kerül, kik pártolják az új eszmét, bunkókkal hallgattatják el, a többiek örömrivalgások közt elhatározták: nem kell adó. Következik az áldomás: „S hason fekiisznek most, vagy torba mennek, S ott esznek isznak világos virradtig, Mig a vitéz mind pad alá hanyatlik." A vezér Herorstratos dicsőségének örvend, de átkot mond rá „a dúlt hazának minden jobb szülötte," mig végre „Nehézkes álom száll borús szemére, És túlvilág lesz elhagyott magánya." Szerkezet tekintetében közel állnak e szonettek az olasz hasonló termékekhez. Mintha csak Petrarca syllogismusaival s vonzó fordulataival volna dolgunk. A főtagok kereken válnak külön, s mégis szorosan függnek össze. A propositío — conclusio aránya minden szonettben uralkodik, gyakran élbe forduló hármasokkal. A négyesek s hármasok szintén megfelelő gondolategésszé alakulnak, melyek mindegyike jelentős részleteket, nem hézagpótló nonsense-t képez mint igen sok szonettben tapasztaljuk. Sorai azonban az elődeinél szokott ötös és hatodfeles jambusok váltakozásából telnek ki s nem követik Petrarca s a Petrarca-követők endecasyllabáit. A rímek elhelyezése következő képlet szerint módosul: abba, abba || edd,