Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 57 — neteket választja, Petrarca a kellem birodalmából ritkán száll ki. Halljuk csak a hasonló kifejezések egész özönét! Rontó idő! Tigris fogát, oroszlán körmit törd el, csak szépemet ne érintsd, ódon tolladdal arcához ne nyúlj! (19.) Gondolatom, mint ájtatos zarándok száll hozzád; árnyad, mint setét éj gyémántja mindent kiszínez (27.) Lelkem pacsirtaként égbe száll. (29). Szép tolvaj, én e rablást megbocsátom (40). Adonis és Helena bájai vannak benned (53). Mint sziklapart felé hullámözön, a vég felé percünk is ugy repül (6J). Ifjú reggele az aggkor lejtős éjihez jutott, tavassza kincse tolvajkézre szállá (63). A tenger telhetetlen torka hogy harapdálja partja birtokát (64). Mindig a szépre tört a rágalom, a varjú égbe száll gyászszárnyakon (70). Lásd az oly tüz lobbanását bennem, mely első lángja hamujába dől (73). Lelkemnek az vagy, mi testnek az étek, vagy mint földnek lanyha permeteg (75). Mindenik szó nevem kész tanuja (76). Halál zsákmánya nem leend emléked (81). Némely gonosz szív csalfasága, szemben, ajkon, redőkben mordan irva áll. Szépséged így az Éva szép almája. Bftnt rejt s halált magában csalfa bája (93). Erény lesz a hiba, ha rád tapad (96). A szerelem nem rabja az időnek, bár sarlajától arcrózsája hull (116). Forditásból idéztük e helyeket. A fordításban veszt vagy nyer az eredeti. De ki az angol nyelv, és kivált Shakspere nyelve gazdagságát, erejét és báját ismeri, az tudja, hogy az minden fordításban csak veszíthet színéből, hangjából. Mindazáltal Petrarca dolce, leggiadra, soave s hasonló jelzőiben hiába keresnők azt a tomboló erőt, melyet Shakspere idézett kitételeiben érezhetünk. Mintha csak a Romeo és Júlia csengő hangját, szenvedélyes s mély enyelgésben is mélyen forrongó, lázas beszédét hallanók. Vizsgálatunk visszhangjául elmondhatjuk, hogy mi Petrarcánál alapfokon áll, azt Shakspere superlativusra emelte. De azért nem állíthatjuk, hogy a nagy britt költő ment lett volna Petrarca hatásától. Az eszmekör rokon, melyben mozog, a tárgyalás módja sincs érintkező pontok nélkül. Maga már, hogy nagy számú szonettet írt, követésre vall. Fel nem tehetjük, hogy Shakspere nem ismerte volna Petrarca szonettjeit. De mi a formát illeti, mégis inkább Dániel angol szonettíró, mint Petrarca után indult. Egy figyelmes pillantás Shakspere szonettjeire, s tisztában vagyunk, mi eltérés van közte és az olasz scliema között. A mi a belsőt illeti, Shakspere szabadon árasztja gondolatait s s a szabályos kör vagy Schlegel keriilékje helyett sokszor kanyargó uton tér vissza magába. Sem a syllogismus szigorú formája, sem a